A lakberendezés előzetes átgondolása, tervezése egyszerre segíti elő az igényes értékálló lakásbelsők kialakítását és a felesleges költségek elkerülését. A berendezkedés lehetőségei napjainkban jelentősen megnövekedtek. Érdemes utánajárni e lehetőségeknek mielőtt kiválasztanánk a megvalósításra kerülő enteriőrt. Olcsóbban lehet nagyszerűbb lakásbelsőt kialakítani, ha azt valamilyen szinten megtervezzük a látvány, a funkcionalitás, a divat és az értékállóság szempontjából. Mindebben jelentősen segít bennünket a különféle stílusok, trendek és technikai lehetőségek megismerése. A beszerzési források számossága és sokfélesége szintén megéri azok előzetes áttanulmányozását ahhoz, hogy a legmegfelelőbb anyagokat, bútorokat, világítástechnikát, felszerelési eszközöket és technikai megoldásokat szerezhessük be. E tevékenységekben nyújtanak segítséget lakberendezési szolgáltatatásaink:

• Lakberendezési szaktanácsadás: térszervezés, formák, színek, fények, anyagok, bútorok, függönyök műtárgyak, felszerelési eszközök, megvilágítás.
• Lakberendezési tervezés: alaprajz analízis, funkcionális tervezés, helyiségek berendezése, megvilágítás tervezése, high-tech tervezés (internet, házi szerverek és gépek, hálózatok, videó és audió rendszerek integrálása) látványtervek.
• Lakberendezési beszerzés - kivitelezés: belső burkolóanyagok, bútorok, műtárgyak, felszerelési cikkek beszerzése és a kivitelezés vezetése, felügyelete.

Felelős lakberendezéssel hosszútávra lehet meg nem unható, funkcionálisan jól működő értékálló lakásbelsőket kialakítani. Vállalkozunk részleges lakberendezésre és szaktanácsadásra is ami lehetővé teszi, hogy igényes lakóterünket  fokozatosan alakítsuk ki.

LAKBERENDEZÉS

Az építtető és az építész közötti konstruktív párbeszéd, a következetes, minden részletre kiterjedő tervezői munka eredménye – kifogástalan minőségi kivitelezéssel – a környezethez is szervesen kapcsolódó, egységes összhatást mutató épület. A forma a tartalom következménye, - terek ésszerű, funkcionális szervezése, flexibilitás, transzparencia, stb. – amely a megbízó életformáját, ízlését, stb. tükrözi, modern vagy tradicionális formával illusztrálva. Ezt a harmóniát erősíti az egyidejű építészeti, belsőépítészeti, lakberendezői tervezés.

Sajnos, nem minden esetben így történik. Nagy gyakorisággal, a magazinokban bemutatott belső tereken látszik, mely ponton ért véget a meghatározott alapelvet követő tervezői munka, hol veszik birtokukba jogos tulajdonosaik valóra vált álmaikat, a továbbiakat nem bízva idegenre.

Ez ellent mond az eddigieknek, hiszen hozzáértő idegenek képesek voltak valós formát adni elképzeléseiknek, a rendelkezésre álló erőforrások leggazdaságosabb felhasználásával.

Az anyagi ráfordítás nyílván a továbbiakban is az egyik meghatározó tényező, de nem minden csupán pénz kérdése. Kialakítandó otthonunk nemcsak kényelmünket szolgálja, hanem befektetésnek is minősül, amelynek értékét emelheti annak belső megoldása.

A lakberendezőt – bár idegen – arra képezték ki, hogy megértse a megbízók kívánságait, úgy befolyásolja döntéseiket, hogy a berendezésen saját stílusuk tükröződjön, ne a legutolsó divatirányzat áldozataként tekintsenek saját otthonukra. Életformához igazodó, egyéniséget, ízlést, szín- és formavilágot hűen tükröző tervezés megóv, hogy elvetélt ötleteink csinosítgatásával, tárgyak tömegének enyésztőjévé váljék otthonunk, ahonnan szép lassan kiszorulunk.

Minden kornak megvan a maga kifejezési formája, amelyek értékei gazdagítanak bennünket. Szakember segít olyan formanyelvet választani, amely hűen tükrözi sokszínű egyéniségünket, ízlésünket, nem státuszszimbólumként jelenik meg otthonunk berendezésén.

Segít kiegyensúlyozott viszonyt teremteni anyagok, színek, formák, mintázat, stb. között, amely arányossághoz vezet. A lényeg az arányokban van, ez biztosítja, hogy a részletmegoldások végül nagyvonalú, egységes összképet mutassanak, amely sokkal inkább az időtlenséget, mint az aktuális trendet jelenti.

Hazánkban még sokan azt gondolják, hogy lakberendező felkérése költséges extravagancia. Holott, logikusnak tűnő lépés volna, hogy otthonunk – legfontosabb vagyontárgyunk – átépítéséhez, berendezéséhez kikérjük, e téren nálunk képzettebb szakember segítségét, amit természetesnek tekintünk az élet számos más területén.

Lakberendező segítségét kérni nem fölösleges pénz pocsékolás, ellenkezőleg, megelőzhetőek a sokba kerülő tévedések:

• Tárgyak dekoratív egymás mellé rendezése soha nem pótolja a koncepciót.
• Személyre szabott vezérfonal mentén haladva, otthona nem az átlag közízlést képviseli, hanem saját vágyainak, igényeinek megvalósulása lesz.
• Egy átfogó tervezés lehetővé teszi a rendelkezésre álló anyagi erőforrások optimalizálását, segít kivédeni az impulzív vagy kényszerűségből fakadó vásárlásokat.
• Az óriási áruválaszték feltérképezése, munkafolyamatok szervezése, irányítása helyett,csak az igazán örömteli feladat marad a megbízó számára, a választás a szakember által kínált széles lehetőségek közül. 

Ebben a folyamatban a megrendelő érdeme vitathatatlan: mindig az övé a döntés joga, és van valami más, amihez jobban ért, hiszen mindehhez ő teremti az anyagi feltételeket.

TÉR, FÉNY, VILÁGÍTÁS

A tér és a fény meghatározó jellegét ne nyomja el a bútorok és tárgyak tömkelege!

„Ma a gazdagság nem tárgyakat, hanem teret jelent.” /Antonio Citterio/

A lakótér nem egyszerűsíthető le a négy fallal határolt lakható alapterületre. A tér természeténél fogva dinamikus, nem statikus, használat közben mozgással, hang, és fény révén érzékeljük. A tér minősége alapvetően nem a helyiségek méretétől függ, hanem, hogy azok egymáshoz, és a külvilághoz kapcsolódása mennyiben szolgálja az ott élők életvitelét, szokásait. Minden otthon alapvető igénye, hogy a helyiségek sorolása képes legyen egyensúlyt teremteni intimitás és nyitottság között, azaz szükség szerint rendelkezzen közösségi terekkel, és ezektől elhatárolt intim zónával. A tágasság csodálatos érzetéhez a célszerűség mellett elengedhetetlen az egységes stílusú belső kialakítás, amely kerüli a váratlan esztétikai ugrásokat az egymással összefüggő helyiségekben.

Fény, a külvilággal lévő kapcsolat

 A lakótér és a külvilág kapcsolata szintén lényeges kérdés. Az odakint látottak ugyanolyan fontosak, mint egy-egy helyiség berendezése. E látványok pillanatnyi élményt nyújtanak egyik helyről a másikra haladtunkban. A „véletlen és a meglepetés az életszerűség biztosítéka, mely nem függ a környezet nagyszerűségétől” /Sir John Soane/.

Az, hogy egy adott teret mennyire találunk kellemesnek, erősen függ a megvilágítástól. A természetes fénnyel kellően megvilágított lakások jobban kapcsolódnak a természethez, hiszen ezekben jobban érzékelhető a napszakok, az évszakok, az időjárás változása. Ha lehetséges egy-egy helyiség funkcióját a szerint határozzuk meg, hogy milyen a benapozása.

A természetes fény kiemeli a helyiség térszerű jellegét, a fény és árnyék hangsúlyozza a részleteket. Az árnyék és a fény összetartoznak, egyformán fontosak. A természetes fény szüntelenül változik, számtalan tónusa, intenzitása létezik a különböző napszakokban, évszakoktól függően. Ezért mesterséges megvilágítás tervezésnél nem elendő a praktikus dolgok mérlegelése, hiszen az egyenletesen éles mesterséges megvilágítás steril, élettelen jellegű tereket eredményez. A kellemes, otthonos légkör megteremtéséhez feltétlenül szükséges a kívánt esztétikai hatás elérésének átgondolása is.

Világítás-tervezés, a mesterséges és természetes fény egyesítése

A mesterséges fény nem helyettesítheti a természetes fényt. Világítástervezésnél a mesterséges fényt integrálni kell a természetes fénnyel. A természetes nappali fény megmutatja, hogy milyen óriási különbségek vannak a fény erősségében és az árnyékok élességében. A világítás-technika fejlődése lehetővé teszi, hogy mesterséges fényforrásokkal is előidézhetünk természetes fényhatásokat. A korszerű világítótestek és fényforrások segítségével lehetséges úgy irányítani, megszűrni és változtatni a fényt, hogy a természetes fényhez hasonló kontrasztot és változatosságot teremtsen. Napjainkban egyre nő a világítás- és lámpatervezés szerepe a designban, a fénytervezés elemi összetevője lett a jó építészeti tervezésnek. Ez elengedhetetlen,hiszen otthonunkban általában több időt töltünk mesterséges világításnál, mint természetes fényben. Sokan mégis csak a bebútorozás után foglalkoznak vele, pedig minden helyiség funkcionálisan jobban kihasználható, meghittebb hatású és a vizuális komfort mellett fontos, hogy biztonságos is megfelelő megvilágításnál. Az elégtelen megvilágítás súlyos baleseteket okozhat, különösen a lépcsőn, a konyhában, és a fürdőszobában.

Mi szükséges a világítás megtervezéséhez?

Világítás tervezéséhez szükséges a lakótér alaprajza, a berendezési tervvel, amely láttatja a helyiségek funkcióját, a bútorok helyét, valamint tudnunk kell, hogy milyen dísztárgyakat, építészeti elemeket akarunk kiemelni esztétikai célból vagy biztonságunk érdekében – pl. lépcsők megvilágítása, de aránytalan méretű helyiségben felhasználhatjuk a fény optikai módosító hatását is. Az eltérő vizuális követelmények szerint az otthoni világítás három típusba sorolható: általános megvilágítás, helyi megvilágítás, és hangulatvilágítás. Az általános világítás a helyiség egészére biztosítja a fényt, a helyi világítás egy adott területet borít fénybe, a hangulatvilágítás esztétikai célokat szolgál, érdekes árnyékhatásokat érhetünk el. A jó világításnak rugalmasnak kell lennie, hiszen ritkán van szükség minden helyiségben ugyanolyan erősségű fényre. Ezt a feladatot látják el a fényerő szabályozók.

A vizuális komfort mellett alapvető szükséglet a hatékonyság és az energiatakarékosság. Az energiatakarékosság mellett fontos szempont az élettartam is, amely befolyásolja a fenntartási költségeket.

A világítás megtervezése, a megvilágítási technikák és világítótestek kiválasztás, valamint ennek műszaki megvalósítása nem egyszerű feladat. Ha bármilyen kétségünk támad, kérjük ki szakember véleményét.

www.candela.hu

ANYAGOK KIVÁLASZTÁSA

A lakástextilek, burkolatok, bútorok, dísztárgyak sokféle anyagot hoznak a lakásba. A textúrák kellemes kombinációja, amely a különböző anyagok és felületek társításából fakad, teszi meghitté, érdekessé a teret.

A fényes, sima felületek visszaverik a fényt, és élénk, friss környezetet teremtenek. A durvább textúrájú, matt anyagok jobban elnyelik a fényt, meleg, otthonos hatásúak. Ha előnyben részesítjük valamely anyagcsoportot, egy bizonyos karaktert adhatunk környezetünknek. A túl sok fényes felület rideggé teheti a teret, míg a túl sok durva felület unalmasan kopottas hatást kelthet. A megoldás a kontrasztokban rejlik. Ez különösen azokban a helyiségekben fontos, ahol nem alkalmazunk élénk színeket. Semleges színkombinációkban az egyetlen variációs lehetőséget az anyagok felületi megjelenése, textúrája jelenti.

Az anyagválasztást mindig összefüggésében szemléljük. Választásunk ne különálló döntések sorozatából álljon, amelyben az összhatást soha nem mérlegeljük. A következetes anyaghasználat elengedhetetlen bármilyen stílus karakterének megteremtéséhez.   

FORMÁK KIVÁLASZTÁSA

Kerek vagy szögletes? Milyen formák jelennek meg az általunk kedvelt textíliákon, bútorokon?

A harmonikusan berendezett helyiségben, általában vegyesen találhatók ezek a formák. Az ívek lágyítják az egyenes vonalakat, míg az egyenesek összekötik az íveket, megteremtve a rend érzetét. Az íves bútorok lazábbnak, pihentetőbbnek tűnnek. Ha a domináns bútorok kerekített formájúak, akkor két lehetőségünk van: a kiegészítő elemek vagy tükrözzék vagy ellensúlyozzák ezeket a formákat. A lényeg, hogy mindig egy karakteres forma legyen a kiindulópontunk.

SZÍN-MINTÁZAT KIVÁLASZTÁSA

A színválasztás a lakberendezés legszubjektívebb területe. Nincs olyan tudományos vizsgálat, amely képes lenne megjósolni, ki hogyan reagál ugyanarra az árnyalatra. Bármilyen, az adott színre vonatkozó általánosítást megcáfolhat a gyakorlat.

A színek meghatározó kiegészítői közvetlen környezetünknek. Jelen korunk vizuális kultúráját több ezer év építészeti és iparművészeti stílusa befolyásolja. A történelmi stílusirányzatok mellett – autentikus formában vagy a mai igények szerint újraértelmezve – rendkívül népszerűek a nemzeti és a regionális irányzatok is. Színpreferenciánk nagyban függ a kultúrától és a kortól, amelyben élünk.

A színek sokkal intenzívebben hatnak ránk, mint a formák és az anyagok. A színek önmagukban képesek atmoszférát teremteni. Az enteriőr formáinak és színeinek támogatniuk kell egymást. Ahol ez megvalósul, a színek és a formák hatása összeadódik.

Milyen szempontokat érdemes színtervezésnél szem előtt tartani?

• Milyenek az épített és természeti környezet adottságai? Milyen az épület és a belső terek stílusa? Az épületen belül milyen a helyiségek kapcsolata (átláthatóság)? Milyen legyen a belső terek megformálása (a látható építészeti elemeket optikailag kizárnánk vagy kiemelnénk)? Milyenek a klimatikus viszonyok, a tájolás és a fényviszonyok   (természetes, mesterséges megvilágítás)?
• Melyek a kedvenc színeink? Fontos, hogy otthonunk színvilágát saját színpreferenciánk határozza meg. Milyen arányban, hol jelenjenek meg ezek a színek? (falfelületen, padlóburkolaton, lakástextileken, bútorok, dísztárgyak színei stb.) Az adott színek hogyan módosítják egymás hatását?
• Mi a tér funkciója? Milyen napszakban és kik az adott tér használói (milyen korúak, milyen neműek )? 
• Milyen élettani  és  lelki hatása van a választott  színeknek?
• Mi a tervezői szándékunk: harmónia vagy diszharmónia teremtése?
• Milyen kompenzációs lehetőségeink vannak a színekkel?
• Milyen az aktuális trend? Ez illeszthető-e az ízlésünkhöz és a lakás egységéhez?

SZÍNELMÉLET RÖVIDEN

Minden szín három alapvető tulajdonsággal rendelkezik. Ezek a következők:

1. Színkarakter, színezet. A szín neve: pl. vörös, kék, sárga.
2. Tónusérték. Mennyire világos vagy sötét az adott szín. Fehér hozzáadásával ún. derített, színről beszélünk, fekete hozzáadásával a kapott színeket tört színeknek nevezzük.
3. Kromatikus intenzitás. A telítettség mértékét jelzi: mekkora világítóereje van egy színnek, mennyire tiszta és ragyogó. Ez attól függ, mennyi pigment van a festékünkben.

A színek kapcsolatrendszerét általában a színkörrel illusztrálják. Ez egy tizenkétosztatú  színkör, amelyben minden egyes színnek megvan a maga fel nem cserélhető helye. A színek a szivárvány színeinek sorrendjében követik egymást. A tizenkét szín egyenlő távolságokban rendeződik el.

Alapkategóriák

Elsődleges színek: sárga, vörös és kék. E három színből elvileg minden további szín előállítható.

Másodlagos színek: két elsődleges színből keverhető ki.

                               sárga és vörös => narancs

                               sárga és kék => zöld

                               vörös és kék => ibolya

Harmadlagos színek: egy elsődleges és egy másodlagos szín keverékéből hozható létre. Ezek az ún. semleges színek: barnák, szürkék.

Színharmónia

A színharmónia kifejezésen két vagy több szín együttes hatását szoktuk érteni. Harmonikusnak számítanak azok a színtársítások, amelyek között törvényszerű összefüggés, vagyis rend áll fenn.

 Harmónia = rend, „az erők szimmetriája”.

                                       (Johannes Itten)

 Azok a színösszeállítások, amelyekből hiányzik a harmónia, azok kellemetlenül vagy közömbösen hatnak. Fontos, hogy képesek legyünk áttekinteni a színek alapvető törvényszerűségeit - függetlenül attól, hogy ezek kellemesek vagy kellemetlenek számunkra. Egy színcsoport kiválasztása és megvalósításának módja szükségszerűség legyen, ne felszínes spekulációból fakadó

A színharmónia alapelve a fiziológiai szabályok megkövetelte komplementer törvényből vezethető le. E törvény szerint, a színkörben az átmérővel összeköthető, egymással szemben elhelyezkedő két szín mindig komplementer (kiegészítő) viszonyban áll egymással. A komplementer színek egymás mellé helyezve fokozzák egymás telítettségét és egymást kiemelve élénk kontrasztot képeznek. Két szín akkor komplementer, ha keverékükből semleges szürke jön létre. Általában azt mondhatjuk, hogy mindazok a színtársítások harmonikusak, amelyeknek a színei a tizenkétosztatú színkörben átmérővel, egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszöggel, négyzettel vagy téglalappal jelölhető vonatkozásban állnak egymással.  A vonatkoztatási alakzatokat bármelyik színtől indulva kialakíthatjuk.

Színek összhangzattana

„ A színek összhangzattana a színeknek a maguk törvényszerű kapcsolatai alapján való összeállítását jelenti. […] Az összhangzattannak az az értelme, hogy ismeretében a színek ellentéteinek kiválasztásával sikerüljön megtalálnunk a legerőteljesebb színhatásokat.”    

                                                                                                   (Johannes Itten: A színek művészete)

Kettőshangzatok.

A színkörben az átmérővel összeköthető, egymással szemben álló két szín harmonikus kettőshangzatot alkot. Csupán az a feltétel, hogy szimmetrikusan álljanak a középponthoz képest pl.: vörös-zöld, kék- narancs, sárga- ibolya. A kiegészítő színpárokban megvan mind a három alapszín; pl. kék – narancs = kék + sárga + vörös. Habár minden értékük eltérő, színerősségük, hideg-meleg, világos-sötét hatásuk, ennek ellenére keresik egymást, összekapcsolódnak, ezt a teljességet a szemünk is megkívánja.

Hármashangzatok.

Ha a tizenkétosztatú színkörből három olyan színt választunk ki, amely egyenlő oldalú háromszöggel kapcsolható össze, akkor ezek a színek harmonikus hármashangzatot alkotnak

pl. sárga-vörös-kék. Ebben a hármashangzatban fejeződik ki a színek legnagyobb, legharsányabb ereje. Jellegzetes hármashangzatot alkot a másodlagos színek közül a narancs-ibolya-zöld. Hármashangzatot kaphatunk egyelő szárú háromszög kapcsolódási alakzattal pl., sárga-kékesibolya-vörösesibolya, ibolya-sárgászöld-sárgásnarancs. Ezeket a kapcsolódási alakzatokat elképzelhetjük színgömbbe írt formákként is, tetszésünk szerint forgatva őket.

Négyeshangzatok

Ha a tizenkétosztatú színkörből kiválasztunk két-két olyan színpárt, amelyeknek összekötő egyenesei merőlegesek egymásra, négyzetes vagy téglalapformát kapunk. Ilyen módon négyes hangzatot nyerhetünk. Négyzetes formával pl., sárga-vörösesnarancs-ibolya-kékeszöld, sárgásnarancs-vörös-kékesibolya-zöld, téglalapformával pl., sárga-narancs-ibolya-kék, sárgászöld-sárgásnarancs-vörösesibolya-kékesibolya. Alakíthatók négyeshangzatok trapéz segítségével is. Ezen alakzatok színgömbbe állításával számos új kapcsolódás jöhet létre.

Hatoshangzatok

Ha kapcsolódási alakzatként hatszöget rajzolunk a színkörbe, akkor három pár komplementer színből hatoshangzatot alkothatunk. Másik módja hatoshangzat alakításának, ha négy tiszta színhez a fehéret és a feketét társítjuk.

Hol tudom a fent leírtakat kipróbálni?

Itt: szín.lap.hu Színpaletták – Színrendszerek       Színharmónia Demonstrátor

Színegyüttes összeállításánál jelentősége van a színfelületek nagyságarányának. A harmonikus mennyiségekből statikusan nyugodt hatások születnek. Ha színkompozíciónkat a harmonikustól eltérő módon alakítjuk ki ( valamelyik szín uralkodó szerepet kap), akkor expresszív hatást érünk el. Maximálisan telített színeknél ezek az arányok:

• sárga : ibolya = 1/4: 3/4
• narancs : kék = 1/3 : 2/3
• vörös : zöld = 1/2  : 1/2

Mihelyt ezen a világítóerőn változtatunk, változnak a nekik megfelelő felületnagyságok is. Tehát a világítóerő és a felületnagyság a legszorosabban összefügg.

Színek törésének, tompításának módjai

Színtársításoknál használhatjuk a ragyogó, telített színek és a tompa, tört színek közötti ellentétet. A színeket négyféle módon lehet tompítani, megtörni. Minden szín másképp reagál a törési eljárásokra.

1. Fehér hozzáadásával: A szín karaktere hidegebbé válik. A kárminvörös kékes árnyalatot kap, a megvilágított ibolya kedves, vidám színné alakul, hidegebbé válik a sárga, a kék szín fehér hozzáadásával is megőrzi alapkarakterét.
2. Fekete hozzáadásával: A fekete elveszi a színek színkarakterét. A tarka színek feketével való törése hamar a színjelleg megváltozását eredményezi. A sárga elveszti ragyogó, világos jellegét, beteg, mérgező színné alakul. Az ibolya fokozza alapkaraktere komorságát, a kárminvörös a feketével a lila felé hajlik. A kék a feketével néhány fokozat után kialszik, feketévé válik. A zöld modulálhatóbb a kéknél és az ibolyánál.
3. Szürke hozzáadásával: A szürke tompítja, semlegesíti a tarka színeket, erejüket kiszívja, maga pedig megelevenedik tőlük. Delacroix ezért elvetette a szürkét, úgy tartotta, hogy csorbítja a színek erejét.
4. Kiegészítő (komplementer) szín hozzáadásával: Ha két komplementer színből adódó tört színek tónusfokozatait fehérrel megvilágosítjuk, különleges színkeverékeket nyerünk. Kifinomult, érzékeny emberek gyakran kedvelik ezt a színharmóniát.

A leírtak a kivonó (szubtraktív) színkeveréssel előállítható színkeverésre vonatkoznak. A kivonó színkeverés a pigmentek, színes folyadékok, átlátszó színes anyagok keverése során valósul meg.

Az összeadó (additív) színkeveréssel létrehozott színek egészen másképp viselkednek (fényhez fényt adunk, világosabb fényt kapunk). Összeadó színkeverés hozza létre a színpadok színhatásait, a TV és a számítógép színeit a képernyőn.

Szinrendszerek

Minél több szín áll rendelkezésünkre annál nehezebb döntenünk. A színkártyák kódszámai, betűjelei egyértelművé teszik egy-egy szín beazonosítását. A színmintákhoz kapcsolódó jelszámok vagy a szín színkeverési összetevőit vagy a színezet, telítettség és világosság paramétereket fejezik ki. Ezek nemzetközi szabványok: DIN- színrendszer 1953-óta, mint német szabvány ismeretes, NCS- színrendszert 1979-ben svéd szabványnak nyilvánították. A nyomdaipar PANTONE, az ipar RAL színskálával dolgozik. Kifejezetten színeskörnyezet-alakítás céljára dolgozta ki Nemcsics Antal a Coloroid-színrendszert. A Magyar Szabványügyi Hivatal 1982-ben tette közzé. A Coloroid-színrendszer a színek sokaságát egy egyenes körhenger belsejében úgy helyezi el, hogy a színezet változása a henger kerülete mentén, a telítettség változása a sugár, a világosság változása pedig a tengely irányában történik. A Coloroid-színrendszer az additív színkeverésen alapul. 1988-ban jelent meg az 1647 színmintát tartalmazó Coloroid Atlasz.

Saját színkártyákkal rendelkeznek a festékeket forgalmazó cégek is. Ma már gyakran választunk az általuk kínált színminták alapján színárnyalatot.

A színkártyák alapján történő választásnál figyelembe kell venni, hogy ugyanaz a szín kis és nagy felületen nem látszik azonosnak. Nagy felületen a választott szín harsányabbnak tűnik, mint a színminta színe. Színválasztásnál érdemes arra gondolni, hogy a választott színt mindig módosítja egy másik szín közelsége. Fontos a falfelületek és a berendezési tárgyak textúrája, a természetes és mesterséges megvilágítás módosító ereje. Ezért ajánlatos kis mennyiségű festéket vásárolni, és az adott felületeken kipróbálni a választott színeket, ne a színkártyák alapján döntsünk. 

SZÍNANATÓMIA - szinek alkalmazása  a lakberendezésben

A színek különös erővel rendelkeznek és mindannyiunkra hatnak. Az 1950-es évek vegyipara tette lehetővé napjaink festék, tapéta, lakástextil, bútor stb. szín- és mintaválasztékát, hogy otthonunkat a legkisebb részletekig saját ízlésünknek megfelelően rendezhessük be. Napjainkban már 16 millió különféle színt tudnak előállítani.

De, ha ekkora a választék, hogyan induljunk el? Hogyan találjuk meg magunk és szobánk számára is a legmegfelelőbb árnyalatot, hogyan hozzunk létre egy harmonikus színvilágú, stílusos lakóteret?

Segítség a jó döntés meghozatalához

Színszegény környezetben természetes reakció, hogy romlik a hangulatunk, ingerelhetővé válunk, sőt még testi panaszok is jelentkezhetnek. Tehát az otthonunkban alkalmazott színeknek nagy jelentősége van.

A színeknek kezdetektől különleges szerepe volt az emberek életében valamennyi kultúrában.

A színeknek szimbolikus tulajdonságokat: erőt, rontást, gyógyítói képességeket tulajdonítottak. A színek fogalma korántsem egyetemes és egy adott színhez nem feltétlenül ugyanazokat az érzéseket társítják a különböző korok és kultúrák.

A színekhez kapcsolódó asszociációk, érzelmek az egyéntől függőek, nem univerzálisak, pszichológiai és fiziológiai hatásuk azonban vitathatatlan, hiszen gyógyító erejüket terápiás célra is felhasználják.

Az emberek általában önkéntelenül olyan színeket választanak, amelyek bizonyos személyiségjegyeket erősítenek, illetve annak megfelelnek. Minden szín speciális információt hordoz. A színek akár ismerős hatásúak vagy idegenek, élénkítenek vagy megnyugtatnak, vonzanak vagy taszítanak, mindenképpen érzelmeket váltanak ki belőlünk. Otthonunk színtervezésénél legyen tudatos a választásunk, saját színpreferenciánkat és az egyes színek jelentését és hatását ismerve, mindig a számunkra kedves árnyalatokat válasszuk. Lakóterünk a színek és textúrák révén válik elbűvölően gyönyörű életterünkké, amely menedéket, békét, nyugalmat, felfrissülést biztosít számunkra.

VÖRÖS: valószínűleg a legélénkebb és legösztönzőbb szín. Melegséget, aktivitást, dinamizmust, vitalitást sugároz. A tűz és a forróság színe, a fekete és a fehér szín után a leggyakrabban előforduló szín. Az éltető elem, a vér képzete társul hozzá. A vörös szín a bátorság, lelkesedés, szeretet, szerelem, szenvedély szimbóluma. A vörös szín életerőt, kreativitást, győzelemre irányuló akaratot jelez. Az auralátók szerint, erős egóról árulkodik, akiknek a vörös szín dominál az energiamezőjében.  Az ilyen embereknek határozott vágya az érvényesülés, a siker. A vörös alapszín nemcsak a szellemi, hanem a fizikai bátorságot is jelentheti. Negatív jellege az ingerlékenység, türelmetlenség és az önzés.

Élettanilag étvágyserkentő szín, növeli a mozgás iránti vágyat. Csökkenti a fáradtság érzetet, emeli a pulzusszámot, ösztönzi a vérkeringést, segíti az adrenalin képzést, növeli hőérzetünket, támogatja az önbizalmat, depresszió esetén alkalmazható.

A vörös színhez tartozó negatív társítások: veszély, düh, háború, paráznaság.

A vörös komplementer (kiegészítő) színe a zöld.

A vörös ismertebb árnyalatai:

Bíbor: a vörös hideg árnyalata, talán a történelem legdrágább textilfestéke, évezredeken át a hatalom jelképe, Föníciából származik (tyrosi bíbor). A bíborcsiga kopoltyúüregének váladékából nyerték a színezéket. A bíborfesték fényérzékeny anyag, a színt bonyolult technológiával rögzítették a textilen. Az ókorban kizárólag a császár viselhetett bíborszín ruhát, ezt a példát a német-római császárok is követték, a bíbor és skarlátszínű öltözék a római katolikus egyház hagyományában máig fennmaradt.

Karmazsin: a vörös hideg árnyalata, Perzsiából származik, a festékanyagot a karmazsintölgyön élősködő kermesztetű és petéi hordozzák. A karmazsin kelme és bőráru a bíborra hasonlító szín, a ritka festőanyag, a színtartósság, a bonyolult festési technológia miatt évszázadokon át igen drága volt.

Kármin: a vörös hideg árnyalata, egy dél-amerikai kaktuszfajtán élősködő tetű (kosenil) feldolgozásából nyerik bonyolult eljárással. Évszázadokig a spanyol gyarmatosítók kereskedtek vele, ezért spanyolvörösnek is nevezték. A ma is jobbára Mexicóból, Chiléből és Peruból származó festékanyag ételszínezék (E120) és kozmetikai festékek alapanyaga is. A dél-amerikai pigment színezőereje kb. tízszerese az európainak.

Gránátvörös: mély, hideg árnyalat, a gránátkő drágakő, amelynek színét a krómtartalom befolyásolja, ennek növekedése mélyebb vörös, ill. bíbor árnyalatot ad.

Burgundi vörös, borvörös, bordó, perzsa, örmény, római vörös szintén a vörös hideg árnyalatai.

Angol vörös: mély barnásvörös, amelynek vasoxid (rozsda) az alapja. Ebből az anyagból készül, színárnyalatukban némi különbséggel a velencei vörös és indiai vörös.

Skarlátvörös: a vörös meleg árnyalata, Perzsiából származik, a színezéket a bíbortetűből állították elő, saqirlat eredetileg drága ruházatot jelentett, nem színt jelölt, csak később kapcsolódott össze a ragyogó vörössel. A skarlátvöröshöz tartozó negatív társítás, a piroslámpás házak színeként a paráznaságra utal.

Cinóber: a vörös meleg árnyalata, a cinnabarit nevű ásványból nyerik, mesterségesen is előállítható higanyszulfidból, a vas-oxid alapú festékektől sokkal élénkebb színt ad. A kínai művészetben használt lakkfestés legkedveltebb színe, ezért kínai vörösnek is nevezik. Az ókori Rómában használt ragyogó, telített pompeji-i vörös szintén cinóbert jelent.

Kadmium: élénkvörös árnyalat, kb. 100-150 éve állítanak elő fémekből (kadmium, króm) és egyéb vegyi anyagok felhasználásával festéket.

Mínium: a vörös világos árnyalata, az egyik legrégebbi mesterséges pigment, az ókorban véletlenül fedezték fel, a középkorban a kódexfestők használták az iniciálék színezéséhez, a míniumból eredeztetik a miniatúra elnevezést.

Buzérvörös: a vörös meleg árnyalata, a festőbuzér gyökeréből állították elő. A bíbornál és skarlátnál olcsóbb, de kiváló színtartósságú festékanyagot használták a régi keleti szőnyegek festéséhez, amelyek vörös színei ma is élénkek. A rendkívül bonyolult festékkészítési technológia Indiából származik, de a törökök terjesztették el, ezért törökpiros néven is ismert .

A hollandok készítettek a festőbuzérból krapp nevű mélyvörös pigmentet, szintetikus változata az alizarin.

Etruszk vörös: világos narancsbarna, barnásvörös   

Hogyan alkalmazhatjuk a vörös színt a lakberendezésben?

A vörös szín alkalmazásával a leghűvösebb helyiségek is melegséget sugároznak. Nem feltétlenül kell a legtelítettebb változatában megjelennie ahhoz, hogy pozitív reakciót váltson ki. A halványabb árnyalatok is melegséget kölcsönöznek a helyiségnek, anélkül, hogy megterhelő lenne a szemlélőnek. A telített vörös színből elegendő, ha itt-ott helyezünk el néhány színfoltot. Nagy felületen étkezők, ebédlők falain gyertyafényben káprázatosnak, a nappali pedig megnyugtatónak, biztonságosnak tűnik. A pihenésre szolgáló helyiségekben aktivizáló hatása miatt nyugtalanságot, feszültséget okozhat.

Mély borvörös falak ideálisak lehetnek egy japán hangulatú ebédlőben. Ez a stílus nem igényel dús dekorációt, a formák egyszerűek, szigorú méretarányokat követnek, mindennek helye és funkciója van, tiszta felületek, természetes anyagok használata jellemzi. A bútor legyen fényes fekete lakk, hagyományos japán ízlés szerint. A kiegészítők színeinek válasszunk pergament – papír lámpabúra, térelválasztó, aranyat – párnák, kerámiák, és vöröset – apróbb kiegészítők, zsinórok, virágok számára.

KÉK: elsősorban a vizet és az eget társítjuk hozzá, ami erősíti elementáris jellegét. A keresztény vallásban ez a színe Szűz Mária köpenyének, vagyis a női princípium színe. Indiában Visnu (Teremtő) színe szintén kék, itt az igazságot, halhatatlanságot és hűséget szimbolizálja.

A kék színből tisztaság, csendesség, és hűvösség árad, harmónia, nyugalom, biztonság, végtelenség érzését kelti. Az érzelmesség, barátság, nyugalom, őszinteség, hűség, tisztaság, elégedettség és feloldódás színe.

Az aurában ez a változatosság szimbóluma. Az auralátók szerint, azok az emberek, akiknek ez dominál az energiamezőjében pozitívak és lelkesek, valamiképpen mindig sikerül könnyedén kilábalniuk a hullámvölgyekből. Hűségesek, őszinték, többnyire azt mondják, amit gondolnak. A kék negatív jellege, hogy nehezen fejezi be feladatait. Könnyen és nagy lelkesedéssel vágnak bele dolgokba, viszont a befejezés már nem az erősségük.

Színterápiás tapasztalat, hogy betegség vagy kimerültség esetén megnő a kék szín iránti igény, azaz a kék szín, pihenésre irányuló vágyat jelez. Csökkenti a stresszt, nyugtató, frissítő hatású, a legjobb szín aggodalom, nyugtalan alvás, magas vérnyomás, intenzív hőérzet ellen. Segít lazítani, a szabadság érzését közvetíti, fékezi a test túlzott reakcióit.

A kék komplementer színe a narancssárga.

Hogyan alkalmazhatjuk a kék színt a lakberendezésben?

A lakberendezésben hagyományosan úgy tartják, hogy a kék megnyugtató, hűs légkört teremt és optikailag tágítja a teret. Legtelítettebb változataiban túl erősnek tűnhet, fehér hozzáadásával azonban tompíthatunk élénk jellegén. Hálószobába jó megoldás lehet a kéknek egy halvány, visszafogott árnyalata. A levendulakék megnyugtató, falusias hangulatot varázsol, rózsaszínes árnyalatai melegséget sugároznak, tompa kékek szürkével és szalmasárgával a Gusztáv-stílus tipikus színei. Sokféle kék árnyalat használata túlságosan hideg, kellemetlen összhatást eredményezhet, barátságtalanná teheti a teret. Harmonikussá tehetjük, ha a kékhez közeli árnyalatú kiegészítőket alkalmazunk, pl. a halvány szürkéskékhez halványzöldet, halvány sárgát, halvány mályvaszínt társítunk. Erőteljesebb kék árnyalathoz élénkebb színeket válasszunk, pl. narancssárga, élénkzöld. A melegebb összhatás érdekében alkalmazhatunk fa és terrakotta anyagokat, amelyek narancsszínű komplementer színei, a maguk természetes módján biztosítják ezt.

A kék ismertebb árnyalatai:

Kobaltkék: alapja a kobalt, ezt a fémet Perzsiából szállították Kínába és a klasszikus kínai kék-fehér porcelánok egyik színére utalva kínai kéknek, porcelán kéknek is nevezik, de Kelet mecsetjeiben ez szimbolizálta az eget, így a mohamedán kék is ezt jelöli. A kobalt-oxiddal előállított kerámiaszín századokon át igen kedvelt volt, Delft híres kerámiáinak színe is kék és fehér, innen ered a delfti kék, de a habán kék is fennmaradt a habán fazekas motívumok után.

A kobaltkékhez kötődik a fajansz kék és a majolika kék. A fajansz és majolika ónmázas kerámia edények, csak elnevezésükben különböznek. A reneszánsz kori Itáliában nevezték majolikának, a móroktól eltanult technikával készült ónmázas tárgyakat. A híres damaszkuszi kerámia révén fennmaradt damaszkuszi kék is a fehér alapra rajzolt növényi és geometrikus minták egyik leggyakoribb színe volt.

Ultramarin kék: a pigmentet a lazúrkő (lapis, lazuli, kékkő) feldolgozásából nyerik, nagyon drága alapanyag. Az ókorban kőberakásokhoz használták. Itáliába a Földközi-tenger keleti végéből érkezett, innen ered a neve „oltre mare” „tengeren túli”. Ma már mesterségesen is előállítható, így sokkal olcsóbb.

Az ultramarin a legdrágább és talán a legszebb kék pigment, amely több festő kedvenc színe volt. Még a reneszánsz idején is csak Szűz Mária ruhájához használták a festők, innen ered a Mária-kék. Tiziano olyan gyakran használta az ultramarint az égbolt ábrázolására, hogy a Tizian-kék névváltozat is fennmaradt.

Azúrkék: a pigmentet az azurit nevű, réztartalmú kék ásványból nyerik, amely lényegesen olcsóbb, mint a lazúrkő.

Berlini kék (porosz kék, párizsi kék): az utóbbi 200 évben született, a fejlődő vegyipar terméke. Hidrogén-cianid vizes oldata, lúggal és vasvegyülettel elegyítve, az első, vegyészek által létrehozott modern festék volt a 18. században. Később ebből fejlesztették a nyomdászat egyik alapszínét a CYANt vagy ciánkéket.

Egyiptomi kék: az összetevők izzítása révén jött létre az azurithoz hasonló színű, réztartalmú, tartós pigment. Számos névváltozata volt: alexandriai-, herculaneumi-, pompeji-i kék, amelyek ma már feledésbe merültek.

A kék színű festékanyagok előfordulása ritka a természetben, ezért drágák és a színtartóssága sem mindegyiknek jó. Féldrágakövekből ma is állítanak elő pigmentet, századokkal ezelőtt ez még gyakoribb volt.

IBOLYA: a mértékletesség színe, tisztelet és rejtélyesség egyszerre tükröződik benne, a kozmikus erőt szimbolizálja, egyensúly az ég és a föld között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.  A lila az inspiráció, kreativitás, intuíció, empátia, szelídség, áldozatkészség, misztikum, és a spiritualitás színe, amely integrálja a kék elmélyültségét és a vörös aktivitását. A lilát gyakran társítjuk az ünnepélyességgel, pompával, ám egyes országokban a gyász színét a lila tölti be. Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát. 

Az auralátók szerint az ibolya alapszínű emberek egész életükön keresztül fejlődnek spirituálisan. Természetének ezen oldalát sok ibolya alapszínnel rendelkező ember próbálja megtagadni. Ez nem hoz boldogságot, amint elkezdenek tudásban, bölcsességben gyarapodni, aurájuk is kiterjed és élénkebbé válik. Az ibolyaszín negatív jellege a felsőbbrendűségi érzés, ami másokat taszíthat.

Az ibolya a kék és a vörös keveréke, ezért azok hatása is kiegyensúlyozottabban jelenik meg. Fájdalomcsillapító hatású, nyugtatja, harmonizálja az idegrendszert, növeli kreativitásunkat, segít a koncentrálásban. Ez a szín segíti a meditációt, támogatja a szellemi erőfeszítéseket, biztonságot és melegséget sugároz. Jelezhet elmélyültségre, misztikus élményekre irányuló vágyat, de jelentheti a szerelemre való erős vágyat is.

Az ibolya komplementer színe a sárga.

SÁRGA: elsősorban a Napot idézi fel, ebből fakad a legtöbb pozitív asszociáció, nagyon közel áll az aranyhoz, az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. Az ókori Egyiptomban ez a szín a Napot, a boldogságot, a gazdagságot jelképezte. A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe. Kínában a Föld, a középpont színe, a császárkorban császári szín volt, csak a császári család tagjai viselhettek ilyen színű ruhát, később az előkelőség kifejezője lett. A keresztény hagyományban a meleg sárga az isteni szeretet, a szentség, a bölcsesség, a felfedett igazság kifejezője, a zöldessárga a halál, irigység, hitszegés, eretnekség, árulás színe.

A világos-vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. Nyíltságot, örömöt, optimizmust, reményeket jelez, vágyat vidámságra, nevetésre, korlátoktól mentes szabad viselkedésre, intellektuális élményekre. A sárga szín a siker, értelem, optimizmus, barátságosság, fogékonyság, felfedezés, szerencse, önmegvalósítás, bölcsesség és a logikus gondolkodás kifejezője.

Az auralátók szerint, akiknek ez az alapszíne, azokat kreativitás és ragyogó értelmi képességek jellemzik. Az ilyen emberek lelkesek, de könnyen indulatba hozhatók és változékony a jellemük. Gyorsan jár az eszük és imádnak másokat szórakoztatni. Társaságkedvelők, barátságosak, imádnak hosszú beszélgetéseket folytatni, szinte bármilyen témában. Lelkesen tanulnak, de gyakran csak felületesen foglalkoznak sok témával, ahelyett, hogy egyben elmélyednének. A sárga negatív jellege a félénkség és a hazugságra való hajlam.

Színterápiában jó választás fáradtság, hiányzó életöröm, negatív gondolatok, gyenge idegrendszer, koncentrációs nehézségek esetén. Motivál, elősegíti a tiszta gondolkodást, pozitívan hat a kommunikációs készségre és a kitartásra, megkönnyíti bizonyos dolgok elengedését.

A sárga komplementer színe az ibolya.

Hogyan alkalmazhatjuk a sárga színt a lakberendezésben?

Akárhol is használjuk, a sárga vidámságot sugároz. A tavaszi virágokra, forróbb éghajlatú tájakra és a napraforgó virágára emlékeztet. Van Gogh napraforgói a 20. századadban a természetes életerő nagy hatású ikonjaivá léptek elő, a napfényt és a jólétet asszociáljuk hozzájuk.

A sárga a színskála legélénkebb színe, amely lehet hideg vagy meleg, attól függően, hogy mennyi vöröset tartalmaz. Meleg árnyalata sokak számára éppoly élénkítő lehet, mint a vörös.

A sárga felerősíti a fényeket, ezért hideg és sötét helyiségekben is jól fel tudjuk használni. Ennek gyakorlati jelentősége is van, hiszen befolyásolja hőérzetünket. Ugyanazt a melegérzetet egy halványkékre (hideg szín) festett szobában magasabb fűtésszámla árán érhetjük el, mint egy sárga (meleg) színűre festett helyiségben.

Mivel az erős, meleg sárga intenzív hatású, így hasonlóan erőteljes színekkel ajánlott kombinálni, mivel a lágy, pasztellszínek jellegtelennek tűnhetnek mellette. Érdemes élénk rózsaszín, kék és zöld árnyalatokat választani. A fehér is jó kiegészítő, kicsit lehűti az összhatást. Ragyogónak tűnhet a sárga, ha egy visszafogott színpalettán kiemelésre használjuk. Zárt térben nagy felületen való alkalmazása meggondolandó, mert szűkösnek hathat.

A sárga hideg, tört árnyalatai modern enteriőrökben nagyon kedveltek, feketével, szürkével társítva. Egyes tónusai azonban nagy felületen nem mindig tetszetősek, sőt ingerlően is hathat.

A sárga ismertebb árnyalatai

Nápolyi sárga: a Vezúv környékén találták, tartós és szép élénksárga földfesték. Anyaga antimonsavas ólom (antimonsárga), ehhez hasonló az ólom-ónsárga.

Kadmium sárga: napsárgához hasonlító, élénksárga szín, hasonló árnyalat a krómsárga, melegebb sárga árnyalat a kobaltsárga. (Kadmiumból, krómból és kobaltból többféle színű festék is készíthető, így sárga színű is előállítható.)

Rezeda sárga: meleg árnyalat, a növény virágából elsősorban textilfestéket készítenek.

Gumigutti: élénksárga árnyalat, Ázsiában termő növény gyantájából nyerik.

Indiai sárga: meleg sárga árnyalat, Indiából származott, amelyet mangólevéllel etetett tehenek vizeletéből állítottak elő, a 20. sz. elején vallási és állatvédelmi okok miatt betiltották.

Sárga festéket nyertek még a sáfrány, kurkuma, rekettye növényekből. A buddhista szerzetesek öltözékét sáfrány színűnek mondják, de valószínű a sokkal olcsóbb kurkumával festik.

Ősi festékanyag az avignoni bogyó, ma varjútövisnek nevezik. Az éretlen bogyók tartalmazzák a sárga színezéket, a miniatúra festészetben is használták.

FEHÉR: a töretlen fény színe, a tökéletes szín, mert magában foglalja az összes többit. A tisztaság, rend, védettség, megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, fenségesség és nyugalom, ugyanakkor a távolságtartás és az érzelgősség színe is.

A fehér ősidők óta az ártatlanság, erkölcsi tisztaság, magasztosság, megvilágosodás, erkölcsi győzelem, béke jelképe. Az aranyhoz hasonlóan csak a legelőkelőbbeket illette meg, ez a papi ruhák színe (egyiptomi papok, indiai guruk, pápai öltözet). A feltámadásnak és a halálnak is a fehér a színe. Keleten, a fehér lótuszvirág a legteljesebb fejlettség szimbóluma, a tökéletesség mellett az abszolút tisztaságot szimbolizálja. Az égi istenek állatainak színe, pl. Zeusz, mint fehér hattyú, a Buddha születését jelző álom fehér elefántja, a Szentlélek fehér galambja.

A fehér szín arról árulkodik, hogy ideáljaink vannak, amelyekben erősen hiszünk. Az auralátók szerint a fehér a megvilágosodás és az inspiráció kifejeződése.

A fehér szín a tisztaság, frissesség érzetét kelti, mindemellett hűvös és semleges. Nem hordoz vitalitást, erőt, melegséget és derűt. Azonban, ha színek kavalkádja vesz körül, akkor a fehér semlegessége pihentet, megnyugtat, lazító, feszültségoldó hatású.

Hogyan alkalmazhatjuk a fehéret a lakberendezésben?

A fehéret könnyű felhasználni, mert jól illik a többi színhez, optikailag tágítja a teret, világosabbá teszi a fényhiányos helyiségeket.

A tiszta fehér akkor a leghatásosabb, ha elegendő természetes fényt kap. Gondoljunk Görögországra, Marokkóra, ahol a tiszta fehér falak nagyszerűen mutatnak a napfényben a kék ég és a tenger élénk hátterével. Kevésbé erős megvilágításban viszont hideg és kopár hatásúvá tehetik a helyiséget. A mi fényviszonyaink mellett jó megoldás lehet, ha kevés sárga, vörös vagy barna pigmentet keverünk a fehér festékhez, amely enyhén krémszínű meleg fehéret eredményez. Ebben megvan a fehér szín tisztasága annak harsánysága nélkül.

A fehérre festett enteriőr akkor a leghatásosabb, ha letisztult a stílusa. Törekedjünk a természetes agyagok használatára: kő, fa, vessző, gyékény, pamut, gyapjú, vászon, kerüljük a kuszaságot. Az így berendezett helyiségben hangsúlyos színfolt egy színes virágcsokor, festmény vagy bútor, ilyen környezetben könnyű lazítani vagy ellenkezőleg, gondolatainkat összpontosítani.

Egy fehér enteriőr a tisztaság és rendezettség illúzióját kelti, és nem mellékesen kifinomult stílusérzékről árulkodik. A fehérre hangolt lakótér elegáns és kortalan. Ez a tiszta ragyogás azonban szigorú házirendet követel, amit érdemes fontolóra venni mielőtt a fehérre festett hajópadló vagy a hófehér, tükörfényes járólap mellett döntenénk.

Modern enteriőrök hatásos színtársítása a fekete-fehér, bármelyik élénk színnel fókuszpontot képezhetünk.

A fehér melegebb, „krémes” árnyalata aranyozott bútorokkal párosítva pazar glamour hatást eredményez, anélkül, hogy túl giccses lenne az összhatás.

A fehér ismertebb árnyalatai

Tiszta fehér: hó-, ólom-, barit-, titán-, cink-, porcelán-, patyolatfehér.

Tört fehér: kagyló-, gyöngy-, krém-, tej-, papír-, pergamen-, alabástrom-, mész-, gipsz-, tojáshéj-, viasz-, selyem-, gyapjú-fehér. 

A fehér mészkő és kréta mellett a legrégibb fehér pigment az ólomfehér, amely mérgező és bonyolult technológiával készül. A cinkfehér és a titánfehér alig több mint 100 éve ismert anyagok, a titánfehér a legfehérebb (legtöbb fényt visszaverő) pigment.

FEKETE: „nemszín”, minden fény és ezzel minden szín hiánya, tulajdonképpen a színek távollétére utal. Ahogy a fehér az abszolút tökéletességet, úgy a fekete az abszolút redukálást ábrázolja. A fekete a színekben kifejeződő élet ellentéte, a lemondás színe, nálunk a halál, a gyász szimbóluma. Az ősi sötétség, a káosz, a titokzatos mélység, a világűr jelképe. Számos hagyományban a fekete fogalma a gonosz erőkhöz kötődik. A kereszténységben a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe, a világtól, élettől való elfordulást és alázatot is kifejezte, ezért választották egyes szerzetesrendek ruházatuk színéül.

A fekete a titokzatosság, eltűnés, lemondás, vágytalanság, kimerültség, szomorúság, terméketlenség és az elegancia színe.

Az auralátók véleménye megoszlik a fekete színről, de a többség megegyezik abban, hogy e színhez negatív jelentéstartalmak kapcsolódnak: betegség, halál, hiány.

Mivel a fekete szín általában negatív érzelmi reakciót vált ki, így óvatosan kell bánni alkalmazásával.

A fekete festéket régen a korom szolgáltatta.

Ásványi eredetű festékek alapja a mangán- vagy vas-oxid. Szerves eredetű anyagokból (csont, növényi magvak, olaj, stb.) égetéssel lehet szép, tiszta fekete pigmentet előállítani.

ZÖLD: szinte egyetemleges képzettársítása, a növényekkel, fákkal való azonosítás. A zöld színt a tavasszal, a természet megújulásával, reménnyel, frissességgel is asszociálják. Ahogy a természet kizöldülése reményt kelt az emberekben, a hosszú tél után, úgy szimbolizálja a zöld a tavaszt. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika. A zöldet még az iszlám színeként és a növekedés szimbólumaként is számon tartjuk, a „zöld szemű szörny” kifejezés a féltékenységre utal. Ezek az asszociációk nem univerzálisak, csak bizonyos nemzetek felfogását, értelmezését tükrözik.

A zöld a harmónia, nagyvonalúság, őszinteség, megbízhatóság, gyógyítás, biztonság, bizalom, remény, újrakezdés, hit, megértés, megújulás és a természet színe. Negatív jelentése: méreg, a gonosz rontó ereje, a sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Az auralátók szerint akiknek a zöld szín dominál az energiamezőjében, azok az emberek békeszeretőek és együttműködők.

Orvosi értelemben is nyugtató, gyógyító hatással bír, nyugtató, fertőtlenítő hatása miatt választják műtők, kórtermek falaihoz. Harmóniateremtő, roboráló hatású. Kimerültség, elégedetlenség, belső nyugtalanság, álmatlanság, lazítással kapcsolatos nehézségek, ingerlé-kénység ellen jó választás. Előmozdítja a regenerálódást, görcsoldó hatású, támogatja a belső elégedettséget, bizonyos helyzetekben belső békét teremt.

A zöld komplementer színe a vörös.

Hogyan használhatjuk a zöldet a lakberendezésben?

A zöld ideális választás nyugodt, pihentető, biztonságérzetet nyújtó szobabelsők megteremtéséhez. Főleg a világosabb árnyalatai nyugalmat és harmóniát sugallnak, ellenpontját adják a mesterséges színeknek és felületeknek. A sok fehéret tartalmazó zsálya remekül társítható semleges színekkel, pasztell rózsaszínekkel vagy az arany lágyabb változataival. Lágy zöldek, szelíd, hűvös kékek otthonunk bármely helyiségében nagyszerűen mutatnak. A kissé szürkés, lágy avokádóhoz használhatunk pasztell- és szürkéskéket, amihez az avokádó sötétebb árnyalatát és a fodormenta finom tónusát társítjuk.

Élénkebb zöld cseresznyepirossal népművészetre emlékeztető hatást kelt.

A markánsabb kékbe hajló zöld élénkebb, intenzívebb, miután a telítettebb szín inkább merészséget, kalandot asszociál.

Az élénk almazöld a karibi tájakra emlékeztet, remekül illik az erős kék, sárga és rózsaszín árnyalatokhoz.

A rézrozsda élénk, kékeszöld árnyalatai különféle anyagok és felületek tetszetős patináját idézi fel.

A barnás-zöldek jól mutatnak fa és terrakotta kiegészítőkkel, ezek használatával természetes, hagyományos összképet hozhatunk létre.

Mivel a zöld a természeti környezet színe, így festés nélkül is részesülhetünk e szín áldásos hatásában. Válasszunk otthonunk stílusát erősítő, karakteres szobanövényeket, balkonvirágokat, kellemes aromájú fűszernövényeket, amelyeknek megnyugtató színe és illata a természetet hozza be otthonunkba és látványuk mindig felvidít. Télen a vágott virágok, virágzó cserepes növények a melegebb hónapok hangulatát csempészik a szobába. Illatuk és látványuk mellett sokuk még a levegőt is tisztítja. Úgy tartják, hogy a gerbera, orchidea, karácsonyi kaktusz, krizantém, ciklámen, tulipán és liliom megszabadítják a levegőt a káros vegyi anyagoktól.

A zöld ismertebb árnyalatai

A természetben a zöld nagyon gyakori – mint a vegetáció színe -, de a zöld festékanyag igen ritka és nehezen előállítható. Így sokszor használnak keverék-zöldet, vagyis kék és sárga pigmentből állítják elő, amely az összetevők arányától függően lehet kékesebb vagy sárgásabb árnyalatú.

Malachitból, ami réztartalmú, zöld színű féldrágakő, már az ókorban is készítettek pigmentet. Egyiptomban ez volt a Nílus színe, és szemfestéknek is használták.

A rézből sokféle szép zöldet lehet előállítani. Rézrozsdából különösen szép, élénk zöldet nyertek.

A kadmium, a króm és a kobalt zöld festékek alapanyaga is.

A varjútövis, hagyma, mályva, aloe, kökény, bodza, liliom feldolgozásából is készítettek zöld festéket, ezek azonban gyenge színt adó és gyorsan fakuló pigmentek voltak, amelyeket sűrű folyadék formájában tároltak.

A talajból származó zöld földfestékek közül legismertebb a Verona közelében bányászott veronai zöldföld Veronai-zöld, kékesebb árnyalatú a Tiroli-zöld, barnásabb árnyalatú a Csehzöld.

Tiszta-zöld: levél-, fű-, kadmium-, borsó-, kiwi-, Van Eyck-, abszint-, bazsalikom-, fazekas-zöld.

Tört-zöld: penész-, kaktusz-, jade-, olajfa-, vadász-, lóden-, rozmaring-, babér-, pala-, veronai-, zsálya-, cseh-, turmalin-, pisztácia-zöld.

Meleg-zöld: avokádó-, banán-, hárs-, moha-, nefrit-, olív-, sóska-, teaporszín-zöld.

Hideg-zöld: rézrozsda-, malachit-, agavé-, acél-, boróka-, cédrus-, kelta-, kobalt-, króm-, menta-, perzsa-, skót-, smaragd-, szeladon-, tenger-, török-, Veronese-zöld.

Világos-zöld: alma-, jég-, krém-, korall-, topáz-, tavasz-zöld.

Sötét-zöld: borostyán-, cink-, csalán-, dió-, króm-oxid-, palack-, spenót-, toszkán-zöld.   

BARNA: a föld színe, ebből adódik állandóság, anyaság, termékenység, gondoskodás, szorgalom jelentése. Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is. Már az ókorban felveszi az egyszerűség, alázat, vezeklés értelmet. A középkorban a ferencesek öltözetének színe lett, utalva a szegénységre, a világi hívságok megvetésére.

A barna az egyszerűség, állandóság, melegség, megbízhatóság, praktikus képességek, egészség, elégedettség, érzelmesség, biztonságra vágyás és a földhöz kötődés színe. Ez a szín arra utal, hogy az ember nagy fontosságot tulajdonít családjának, kényelmének, otthonának, egészségi állapotának, a családi harmónia és létbiztonság megteremtésének.

A föld-színek különböző árnyalatai erősen vágykeltők, de természetességükből fakadóan, nagyon hatásosak stressz ellen. A kényelem, egyszerűség, természetesség megteremtői.

A barna ismertebb árnyalatai

A földből nyerhető színezéket ősidők óta használják az emberek. A földfestékek könnyen hozzáférhető és viszonylag olcsó színezékek. A leggyakrabban használt földfestékek három csoportba sorolhatók: okkerek, sziénák valamint umbrák. Az okkerek a színspektrum sárga árnyalatai, a sziénák tónusai a sárgásbarnától a vöröses-narancsig terjednek, az umbrák általában barna színt adnak (az okkerek és sziénák vas-oxid, az umbrák mangán-oxid tartalmuknak köszönhetik színüket). Mindegyik kalcinálható, ekkor magas hőmérsékleten hevítik, az égetéssel gazdagabb, sötétebb árnyalatot nyernek, ilyenkor égetett okkernek, égetett sziénának és égetett umbrának nevezik.

Barna színezéket állítanak elő szideritből, sötétbarna festéket nyernek piritekből.

Barna: csokoládé-, égetett sziéna, fahéj-, gesztenye-, kakaó-, mogyoró-, nugát barna.

Sötét barna: égetett umbra, dohány-, havanna-, múmia-, néger-, Van Dyck-barna.

Világos barna: beige, drapp, dió-, mandula-, pézsma-, tejeskávé- barna, teveszőr-szín

Tört barna: bronz-, datolya-, Izabella-barna, füst-, homokszín, szépia.

Hogyan használhatjuk a barnát a lakberendezésben?

A barna árnyalatait remekül alkalmazhatjuk egyszerű, hagyományos stílusban berendezett helyiségekben. Nagyszerűen pihentetik a szemet, főleg azok számára lehet vonzó, akik szeretik a természetesen stílusos tereket. Ebben a környezetben nagy szerepet kapnak a különböző anyagú felületek; burkolatok, lakástextilek, fa felületek erezete, kerámiák, kosarak.

Burkolatnak választhatunk hajópadlót, de jó megoldás lehet a kő- vagy terrakotta. A hideg burkolatot melegíthetjük tengeri fűből vagy festetlen gyapjúból készült szőnyeggel. Keressünk festetlen bútorokat, amelyeknek stílusos kiegészítői a cserépből, vesszőből, gyékényből készült dísz- és használati tárgyak. Használjunk pamut, vászon alapanyagú lakástextileket, hogy teljessé tegyük az összhatást. A természetben gyűjtögetett kincseinkkel fokozhatjuk az organikus hatást. Nagyon fontos a változatos anyaghasználat, hiszen ha nem alkalmazunk élénk színeket, a helyiség karakterét a különböző textúrájú felületek összhatása adja.

Nem vesztett népszerűségéből a földszínek pasztell árnyalataival kialakított modern enteriőr. Fénykorát éli a fa, a nád, a gyékény, a szizál, a kókusz használata. A sötét wenge bútorfrontok és padlóburkolatok egyre inkább átadják elsőségüket a savazott és natúr tölgy felületeknek. Ez a szín kevésbé karakteres, viszont jól kiemeli a parketta és a hajópadló természetes mivoltát.

A földszínek erősebb árnyalatai merész színösszeállítást eredményeznek, amelyek egyaránt jól mutatnak régies és modern környezetben is. A gyömbért (barnás-narancs), ha a bazsarózsa árnyalataival társítjuk, kitörtünk a terrakotta – sárga sémából. A porcelán és a jég-kék ellentétet visznek az összeállításba. Ez a színtársítás alkalmas lehet vidéki hangulatú hálószobába, de egy modern konyhát is meghitté tesz.

Elegáns, visszafogott összhatást ad, ha a fekete tea színéhez a lágy rózsaszín tört árnyalatát társítjuk, egyenlő nagyságú felületet adva a két színnek, hogy a nyomasztó, barlangszerű hatást elkerüljük. A pasztell barnák kifinomult árnyalataival világosíthatjuk az összhatást (fényes felületeken jelennek meg). Ez a színösszeállítás szépen mutat egy női hálószobában, de egy modern fürdőszobát is karakteressé tehet.

Ebédlőkbe mindig jó választás a kávé és csokoládé színe. Kivételesen dús színek, ezért csodálatos melegséget árasztanak. A kávészínű falakhoz, a bútorok színeként tásítsuk, ennek sötétebb árnyalatát. Kiegészítő színekként használjunk mogyorót és ragyogó menta-zöld árnyalatokat, amelyek levegőssé teszik a helyiséget.

RÓZSASZÍN: a nőiesség, a romantika, az érzékenység, a hála, a békesség és a hiúság és arrogancia színe.

Az auralótók szerint, akiknek ez az alapszíne, azok az emberek pénzügyi és anyagi sikerek elérésére termettek, de határozott és makacs embereknek is gyakran ez a törékeny szín az alapszíne. Ezek az emberek magasra teszik a mércét, és céljaikat rendíthetetlen határozottsággal igyekeznek elérni, így nem meglepő, hogy gyakran felelősségteljes és hatalmi pozíciókban találjuk őket. Lényük legmélyén egyszerű és szerény emberek, akik kedvesek szelídek, jóindulatúak, akik szeretik a békés életet és szeretteik körében a legboldogabbak.

Színterápiában a belső feszültségek, a védettség iránti vágy, a kimerültség, az önértékelés és az önszeretet hiánya esetén javasolt. Megnyitja az utat érzelmekhez, melegséget közvetít, támogatja az önszeretetet. Segít megszabadulni a belső görcsöktől és a túlzott kötelességektől.

Rózsaszín árnyalatai: vannak lilás, hideg árnyalatok, és narancsos, meleg árnyalatok.

Lilás rózsaszín: mandulavirág, mályva, almafavirág, cseresznyefavirág, babarózsa, babarózsaszín, porcelán, gyöngy, Dubarry, parasztrózsaszín, Barbie rózsaszín.

Narancsos rózsaszín: őszibarack, púder, testszín, Pompadour-rózsaszín, lazac.

NARANCSSÁRGA: átmeneti szín a vörös és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi. Az önbizalom, önkontroll, optimizmus, vitalitás, megérzés, nyitottság, impulzivitás, együttműködés és motiváció színe. Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A zsidó hagyományban a ragyogás, és a pompa színe.

Az auralátók szerint, azok az emberek, akiknek ezt a színt érzékelik az energiamezőjében, segítőkészek, intuitívak, tapintatosak, könnyű velük kijönni és képesek másokat megnyugtatni. Tehetséges, megfontolt, gyakorlatias emberek, akik jól megvetik a lábukat a földön. A narancssárga negatív jellege a lustaság.

A narancssárga derűt sugároz, másokkal szembeni nyitottságot és optimista gondolatokat közvetít. Színterápiában depresszió ellen javasolt, erősíti az immunrendszert, kedvezően befolyásolja az emésztést, jótékonyan hat az ivarmirigyekre és a nemi működésre.

ARANY: a napfény, az isteni hatalom, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe. Szent szín a maják, aztékok, inkák, egyiptomiak számára. Minden közepét is jelenti, az örök középpontot. A keresztény művészetben az arany háttér a mennyei birodalomra utal, a glória, az arany dicsfény pedig a megdicsőült szentekre. Az ezotériában a szoláris asztrál színe.

EZÜST: a királynőket megillető fém. Utalhat a kereskedelem és pénz hatalmára. Kínában a legértékesebb fémnek tartották, a Tejutat „Ezüstfolyónak” nevezték. Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak. A görög-római mitológiában a boldog aranykor világával szemben, az ezüstkor a hanyatlás kezdete. Az ezotériában a lunáris asztrál színe.  

Sikerült színeket, árnyalatokat választani?

Ha nem, segítek.

Mindig olyan színeket kell választani, amik önmagukban is tetszenek. Soha ne válasszunk csak azért egy színt, mert jól megy valamihez, de önmagában nem tetszik az adott szín!

Ugyanakkor, nem szabad csak azért választani egy színt, mert az a kedvenc színem. Megtalálhatom kedvenc színemnek azt az árnyalatát, ami sokkal jobban megy az adott környezet színeihez és a kiválasztott árnyalat még mindig a kedvenc színem tud maradni.

Soha ne becsüljük le a színek pszichológiai hatását! A helyiség funkcióját kell, hogy segítse a színösszeállítás pszichikai hatása.

Soha ne vegyünk berendezési tárgyat csak azért, mert jó színe vagy bevonata van! A tárgy formája, funkcionális megfelelése és tartóssága az, ami elsősorban fontos, mert e jellemzőjük a későbbiek során már nem változtatható. A tárgy dekoratív része átfestéssel vagy kárpitozással viszont igen.

Soha ne fessünk először! Előtte mindig válasszuk ki a bútorok, függönyök, szőnyegek, kárpitok anyagát, mintáját, színösszeállítását!

Soha ne válasszunk festékszínt minta alapján! A falra felfestett, nagy terjedelmű anyag másképp veri vissza a fényt, mint a kis mennyiségű anyag.

Ne döntsünk szín mellett a boltban! Mintákat kell kérni és a festés helyén, az adott fényviszonyokban kell összevetni a függönyök, szőnyegek, kárpitok bútorok színvilágával.

Hajlamosak vagyunk meglévő színekből kiindulni és azt nézni, hogy ahhoz mi megy. Induljunk ki inkább egy számunkra elfogadható színcsaládból és nézzük meg, hogy az ebben található színekhez milyen berendezési és dekorációs elemeket tudunk hozzárendelni. Ha ez nem sikerül, akkor el kell dönteni, hogy a színstruktúrán vagy a „meglévő színhatásokon” változtatunk, pl. a felület átfestésével, újrakárpitozással stb.

Soha ne engedjük át a végső döntést, de mindig érdemes szakember tanácsát figyelembe venni!

LAKÓHELYISÉGEK

Fürdőszoba

A térkoncepciók az emberek szokásaival változnak, időről időre újjászületnek, a megváltozott körülményekhez igazodva. A fürdőszobák ma már nem kiszolgáló funkcionális helyiségek. A napi tisztálkodás mellett, test és lélek kényeztetésének színterei. A fürdőszoba egy nagy igénybevételnek kitett komplex helyiség, ahol a gyakorlati részletek és a hangulati elemek együttese teremt a szervezet feltöltődéséhez szükséges atmoszférát. A fürdőszoba olyan összetett tér, ahol az alkotóelemeknek tökéletesen együtt kell működniük ahhoz, hogy teljes legyen a kényelmünk és a biztonságunk. Néhány részletre – stílustól függetlenül – érdemes különös figyelmet szentelni: térkihasználás, funkciók szerinti elrendezés, tárolás, felületek kiválasztása, világítás, szellőztetés, karbantartás. 

Térkihasználás: szűk térbe kisméretű berendezési tárgyakat vegyünk /szaniter, bútor/. Nagyobbnak tűnik a padlófelület, ha a szanitert, bútort konzollal erősítjük a falra vagy lábra állítjuk. A természetes fény is tágítja a teret, az ablakot hagyjuk dísztelenül, a szükséges intimitást rolóval is biztosíthatjuk. A világos színválasztás is növeli a térérzetet, egy hatalmas tükör pedig szinte megduplázza azt.

Térrendezés: funkciók szerinti elrendezéssel „családi fürdőszobákban” is lehetővé válik, hogy egyszerre többen is használhassák. Közös fürdőszoba félfalak, válaszfalak beépítésével  működik a leghatékonyabban. Az üvegből készült falak megakadályozzák a víz szétfröccsenését, de szabad utat engednek a tekintetnek

Tárolás: bútorokból a minimáltól, a cicomás barokkig terjed a kínálat. A korszerű fürdőszobabútorokat egyedi igény szerint lehet megrendelni, akár stílusokat is keverve. Az esztétikus megjelenés mellett a minőség legfontosabb mércéje a vasalat. A konyhabútorokhoz hasonlóan, a fürdőszobabútorokat is a vasalatok minősítik. Fékező, önbehúzó szerkezetek, melyek nem engedik becsapódni az ajtókat és a fiókokat.

Világítás: a jó fényviszonyok növelik a térérzetet, megfelelő megvilágítást biztosítanak, kihangsúlyozzák az enteriőr egyes részleteit, biztonságossá teszik a helyiség használatát.

Szellőztetés: megoldása elengedhetetlen, hiszen megszünteti a gőzt és a páralecsapódást, amely korhadát, penészedést, a baktériumok elszaporodását, a falak romlását idézheti elő. Emellett a tisztítószerek, kozmetikumok által kibocsátott gázok is veszélyesek lehetnek az egészségünk

Modern fürdőszoba és tárolás

Klasszikus fürdőszoba és tárolás

Konyha

Modern konyhák

Hagyományos konyhák

Épített konyhák

LAKBERENDEZÉS TÖRTÉNET

MEZOPOTÁMIA

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Mezopotámia civilizációjának alapját az általunk ismert legrégebbi lakók, a sumérok vetették meg, a Folyamköz déli részén, a mai Bagdadtól délre. 3000 éves történelme folyamán egymást váltogatta a sumérok, babilóniaiak, asszírok és perzsák uralma.

I.e. 4. évezred folyamán fejlett a földművelés (ismerték az árpát), az ipar és a kereskedelem. Az állattartás, fazekasság és a rézszerszámok használatának elterjedésével – termelékenyebb munka, vagyoni egyenlőtlenség.

I.e. 3. évezred, városállamok: Úr, Uruk, Eridu, Nipper, Lagas.

I. e. 2350. körül sémi eredetű akkádok egységes államot hoznak részre, a suméroktól északra.

I.e. 1895. körül amorita törzsek hódították meg a két folyó vidékének északi részét, ahol Bábel fővárossal önálló államot alapítottak.

I.e. 18. század elején Hammurapi babilóniai király egyesítette egész Mezopotámiát és létrehozta az Óbabilóni Birodalmat. Hammurapi nevéhez fűződik a világtörténelem első ismert törvénygyűjteményének megalkotása, amely egy hatalmas oszlopon, meglehetősen jó állapotban maradt fenn.

A Mezopotámia északi részén, kedvezőtlenebb földrajzi viszonyok között élő asszírok i. e. 1500. körül megteremtette a szilárd, önálló, asszír államot, amely i.e. 8 -7. századra félelmetes katonaállammá szerveződött és meghódította Mezopotámiát, Szíriát, Egyiptomot és Kis-Ázsia keleti felét.

A gyűlöletes asszír uralmat az i. e. 7. század végén döntötték meg a médekkel és perzsákkal szövetkezett babilóniaiak és létrejött az Újbabiloni Birodalom és méd királyság.

I. e. 700. körül a médek magukhoz ragadják a hatalmat és jól szervezett seregeikkel (babilóniaiakkal szövetségben), uralmuk alá hajtják a Tigristől keletre élő népeket.

I. e. 558-ban a perzsák Kürosz vezetésével fellázadtak a méd uralom ellen és létrehozták a perzsa államot. Kürosz és utódai - Kambüzész, Dareiosz -, hódító politikát folytatott, leigázták Újbabilóniát, Líbiát, Egyiptomot és az Indus völgyének egy részét. Az ókor akkori legnagyobb birodalmát hozzák létre. Hódításaik csak a görög városállamok ellenállásán törtek meg. Dareiosz nem sokkal a Marathónnál elszenvedett kudarc után halt meg, a perzsa birodalmat i. e. 331-ben Nagy Sándor döntötte meg véglegesen.

ASSZÍR-BABILONI

KULTÚRA: számrendszert, naptárt, pénzrendszert teremtettek, fejlett volt a csillagászatuk és irodalmuk, híres város-építők (Babilon, Ninive), városi útjaik, szennyvízcsatornáik vannak, a palotákban fürdők, WC-k, teraszos függőkertek voltak.  

ÉPÍTÉSZET: erődítményépítés, mindenre a védekezés nyomja rá bélyegét. A városok szerkezetében osztálytagozódás tükröződik. Az uralkodó osztály palotái magaslatokra épültek, zárt tömbökben, várfalakkal, árkokkal övezve. Több emelet magas házakat is építettek, anyaguk vályog és égetett tégla, követ csak díszítő célra használtak.

FORRÁSOK: feltárt palota maradványok leletei, domborművek, ékírással készített feljegyzések, görög történetírók leírásai

ENTERIŐR TÖRTÉNET: Lakásberendezési tárgyaikat domborműves ábrázolásokról ismerhetjük meg, mivel ilyenek, néhány bronz leleten kívül nem maradtak fenn. Egyéb ismeret az ékírásos feljegyzésekből és görög történetírók leírásából származik.

Ezen a vidéken a fa és a kő ritka, ércekben viszont gazdag és ezek kitermeléséhez és feldolgozásához kitűnően értettek az ott élők. Egyik lényeges különbség az egyiptomi és az asszír bútorművészet között, hogy míg az egyiptomiak az olcsó, nyers famagot nemesebb faanyaggal fedték be, addig az asszírok réz és bronzveretes lemezekkel borították ezeket. Az Asszír Birodalomból csak fényűző, királyi bútorok maradtak fenn, addig Egyiptomban sokféle mindennapi használatú is.

ASZTALOSIPAR: alig vannak ismereteink, munkaeszközeik bronzból, vasból készültek. A kör keresztmetszetű lábtagozatok arról tanúskodnak, hogy ismerték az esztergályozást és használták a fém-nyomópadot, amelyen profilos, kör keresztmetszetű fém-alkatrészeket állítottak elő.

BÚTORSZERKEZET: meglehetősen egyszerű; álló tartólábak, vízszintes kötőlécek, nincsenek lágy, lendületes vonalak. A fa alapanyagot inkább csak megácsolták – tartóállványnak használták -, a látható formákat fém-lemezborítás adta (a bútorok állékonyságát is fémerősítéssel biztosították), gazdag veretek, fémgombok, karikák díszítették, egyes trónszékeket valósággal beborították az arany és bronz díszítőelemek.

BÚTOROK: ülőkék, székek, trónusok, nyugágyak, padok, asztalok, baldachinok, oltárok.

Legfontosabb szerepe az ülőbútornak volt.

ÜLŐKE: legegyszerűbb típus, amelynek felépítése állandó, de díszítése változik. Többnyire nádfonatú ülés, rátett, díszes párnával ellátva, lábvégződése: pineatoboz, gyümölcsfürt, állatláb-forma.

TÁMLÁS- és KAROSSZÉK: fonott vagy bőrüléssel készültek, párnákkal tették kényelmesebbé, kígyóbőrrel vagy gazdag mintázatú szövettel vonták be és az asszíroknál kedvelt rojtozással látták el. A karosszék oldalán lévő betéten kifaragott emberalakok sorai láthatók, akik felemelt karokkal támasztják a székben ülő hatalmasságot. Ebből származtatják később az építészetben az ember alakú támaszték-formákat: kariatidák, hermák.

NYUGÁGYAK: a luxusbútorok közé tartoztak, pazar pompával voltak kialakítva. A székeken előforduló formaelemek: profilok, állati lábak, tobozok sokszor kissé szervetlen összerakásban visszatérnek a nyugágyakon és asztalokon, főleg a lábkiképzések azonosak. Amos próféta szerint olyan nyugágyak is léteztek, amelyek teljes egészében elefántcsontból készültek.

ÁGY: az egyiptomiakéhoz hasonló, fejvége előregörbült, hengeres párnával felszerelt, bár szerkezetileg igénytelen kialakítású, de drága kelmékkel, rojtos-bojtos párnákkal és takarókkal való kiképzése fényűző benyomást kelthetett. A mennyezetes ágy szintén asszír-babiloni örökség.

A bútorokon a textíliák nagy szerepet játszottak, de világhírű volt a falikárpitok, hímzések, szőnyegek pompája. 

ASSZÍR-BABILONI DÍSZÍTÉS FORMAVILÁGA: állati fantázia lények; szárnyas bika, szárnyas oroszlán, kos fejek, madarak stb. A növényi ornamentika mereven stilizált, jellegzetes motívumok; pineatoboz, életfa, rozetta, palmetta, gránátalma. Geometrikus motívumok: csillagok, zegzugvonal, körök, hullámvonal, szimmetrikus növényi és virágelemek. Ezek nemcsak az épületeket, bútorokat díszítették, ezek voltak a falikárpitok, szőnyegek, hímzések mintái is. Ezekből semmi nem maradt fenn, a színes, zománcos padlóminták alapján alkothatunk fogalmat róluk.

Tektonikus szempontból az asszír bútor felépítés szerves, díszítése teljesen világos, elrendezése a felépítésnek megfelelő.

PERZSA

Átvették a legyőzöttek kultúráját, a berendező művészetre döntő hatással volt a zsarnok uralkodók reprezentáló luxusigénye.

A lakóház és belső berendezésének kialakítása hasonló lehetett az asszír-babilónival, csak gazdagabb, fényűzőbb megoldású volt. A falak, a mennyezet, a padló gazdag színpompában tündökölt, ezeket a felületeket színes kerámia táblácskákkal burkolták. A díszítőmotívumok kibővültek: párkányzatokkal, állatfigurákból és emberalakokból képzett frízekkel.

PERZSA DÍSZÍTÉS FORMAVILÁGA: szakállas emberarcú szárnyas bika, egyszarvú állat és emberarcú szfinx.

BÚTOROK: a bútorok formáját a perzsák alig fejlesztették tovább, munkáikat inkább a túlhalmozott díszítés jellemzi. A székek állványán az asszír lábformák ismert megoldásai szerepelnek: gyűrűk, vájatok, oroszlántalpak, levélkelyhek. Sajátos perzsa vonás, hogy a szék egy alépítményen (mintegy lábzsámolyon) áll, mintha lefelé meg lenne toldva, ezért túlterhelten és szervetlenül hat. A perzsáknál a lábvégződés inkább bojt alakú.

A perzsa bútorformák a későbbi formafejlődés számára jelentéktelenek, stílusuk önállótlan. 

AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁG

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A görögök által lakott földrajzi területet az ókorban Hellasznak nevezték. A történelmi korok előtti időből, csak azokat a nagyméretű falakat ismerték, amiket küklopsz vagy pelaszg építményeknek neveztek. Antik szerzők szerint ezeket a mitológia félszemű óriásai, illetve az első lakók, a pelaszgok emelték. Az égei-i szigetvilágban, viszonylag nagy számban találtak kora bronzkori ruhátlan, női márvány idolokat. 

A hellén őskort csak mítoszokból ismerték, a trójai háború és annak következményein kívül jóformán semmilyen ismerettel nem rendelkeztek. 1900-ban, a knósszoszi palota romjainak feltárása, Arthur Evans vezetésével, nagy áttörést hozott. Evans saját kutatásai alapján kidolgozta a sziget ősi kultúrájának (új kőkorból induló) kronológiai beosztását, amelynek kezdetét i. e. 3500. körülire tette (főleg a kerámia fejlődése alapján). Evans ezt a gazdag kultúrát, minószinak nevezte el, utalva Minósz mitikus alakjára. Később, amikor a krétai és a mükénéi ősi civilizáció kapcsolata bebizonyosodott, a krétai-mükénéi kultúra, ill. művészet kifejezés terjedt el. A két kultúra között i. e. 1500 körül kialakult kapcsolatot nagyon jól bizonyítják az agyagtábla leletek, amelyeken külső megjelenésükben hasonló, lényegükben nagyon különböző írás található. Ezek azt is igazolják, hogy a dórok letelepedése előtt görög nyelvű nép lakott Krétán. A krétai az első európai típusú, bronzkorban kialakult civilizáció. Politikailag kis monarchikus államokra épült, amelyek valószínűleg a minószi fénykorban (i. e. 1700-1400) egységes királysággá tömörültek. Az itt élő kereskedő- és hajós nép fejlett városi életet élt. A hajózással áttörték elszigeteltségüket, bekalandozták a fél világot, kereskedtek, fosztogattak, kincseiket sziklaváraikban, kikötővárosaikban felhalmozták és a közel-keleti kultúrák termékeit európai területre plántálták. Magas színvonalú technikai kultúráról és művészetről tanúskodnak a feltárt festészeti, díszítőművészeti emlékeik és finommívű fémmunkáik. I. e. 1450 táján Théra szigetén (ma Szantorini) óriási erejű vulkánkitörés volt, amely súlyos pusztítást végzett a tőle 110 km-re délre fekvő Krétán is. Nagyjából ezzel egy időben, a görög szárazföldről érkező mükénéiek meghódították a szigetet, Knósszosz i. e. kb. 1380-ban elesett, és kréta elveszítette vezető szerepét.

Az elkövetkező századokban Mükéné hatalma egyre növekedett, elfoglalta Rhodoszt és Ciprust, a krétai kereskedelem örökébe lépett. Egyiptomi feljegyzések szerint i. e. 13. század második felében sorozatosan rossz volt a termés, a társadalmat szétzilálta az állandó háborúskodás, amely súlyosan fenyegette az egész rendszert. Az éhínség, a földrengés sok mükénéit hazája elhagyására kényszerített, a városok fokozatosan elnéptelenedtek. I. e. 1190 táján vándorló népek jelentek meg a Földközi-tenger keleti térségében, akiket az egyiptomiak tengeri népeknek neveztek. Egy részük valószínűleg mükénéi menekült volt, ők lehettek az itáliai etruszkok és a palesztinai filiszteusok ősei.

A mükénéi világ szétesésével a térségben beköszöntöttek a „sötét századok”: i. e. 1100-800. E korszak neve abból ered, hogy keveset tudunk arról, ami akkor történt. A mükénéi világ szétesésével megkezdődött a dórok felemelkedése.

Az i. e. XII. századi dór invázió, valószínűleg kapcsolatban állt egy általános európai népvándorlással. A feltehetően thesszaliai dór hegylakók nem egyenletesen foglalták el a görög területeket. Mükénét lerombolták, Athén a iónok kezén maradt, Spárta dór központ lett. A dór vezérek úgy törvényesítették az inváziót, hogy magukat ősi hellén leszármazottaknak tekintették, akiket a ionok egykor elűztek. A dór fővezérek származásukat félisteni hősökig vezették vissza (Héraklész, Thezeusz), és a dór hódítást „Herakleidák visszatérése”-ként emlegették. A háború végzetes volt a kultúrára, eltűntek a legteljesebben Mükénében

kifejlődött civilizáció jellegzetességei. Az írás tudománya a mükénéi civilizáció megszűntével feledésbe merült, a népesség drámai módon megfogyatkozott, általános volt a hanyatlás minden szférában.

Az archaikus korban Görögország ismét fejlődésnek indult (i. e. 800-500). Egyszerűbb ábécét vezettek be, amely a föníciai íráson alapult, növekedett a népesség, magasabb lett az életszínvonal, fellendült a kereskedelem, új lendületet kaptak a művészetek, ebben a korban tartották meg az első olimpiai játékokat. A régi települések körül városállamok jöttek létre, ezek közül Korinthosz, Athén és Spárta lettek a legjelentősebbek. Gyarmatvárosokat alapítottak Kis Ázsiában és az Égei-tenger szigetein. Az archaikus kor vége felé számos görög városállamban új államhatalmi rendszert vezettek be, a demokráciát. A görögök számára súlyos fenyegetést jelentett a perzsa hódítás. Az egymással szövetségre lépő görög városállamok azonban hősies küzdelemben visszaverték a támadást (Marathon i. e. 490, Szalamisz i. e. 480, Plataia i. e. 479). A görög-perzsa háborúkat a görög kultúra kimagasló korszaka, az aranykor követte (i. e. 479-431), különösen Athénban, amely az ókori világ egyik kereskedelmi és kulturális központja lett. Athén magához vonzotta a legjobb szobrászokat, építészeket, kézműveseket, írókat, drámaírókat, filozófusokat. A virágzó korszakot az Athén és Spárta között kitört peloponnészoszi háború ingatta meg, amely 27 éven át tartott (i. e. 431-404) és véget vetett a görög világ egységének. A városállamok kimerültek, Athén pedig végleg elvesztette vezető szerepét.

A városállamok gyengeségét kihasználva II. Philipposz makedón király újjászervezett kormányzatával és hadseregével Makedónia egyesítése után saját uralma alatt kívánta egyesíteni Hellaszt. I. e. 338-ban a khairóneiai csatában legyőzte a görög városállamokat, amelyek Spárta kivételével elismerték fennhatóságát. Philipposz fia, Nagy Sándor uralma alatt (i. e. 336-323) Makedónia világhatalommá vált. Nagy Sándor ragyogó tehetségű hadvezér és katona volt, i. e 333-ban Isszosznál legyőzte a perzsákat és győzelmet győzelemre halmozva, útközben városokat alapítva, eljutott egészen Indiáig (építő hódító). Nagy Sándor hódításaival a görög világ hatalmasra tágult. Ázsia és Egyiptom népei, amelyek addig a hellenizmus félénk beszivárgásaival találkoztak, átvették a görög ízlést, kultúrát, nyelvet, rendkívül változatossá téve a korstílust. Mivel a korszakot a fényűzés jellemezte, a társadalmi és politikai hanyatlás kedvezett a művészetnek. Az új központok a maguk jellegzetességeivel gazdagították a művészeti összképet. Ezt a korszakot hellenisztikus elnevezéssel jelölik, amely igazságot szolgáltat az ázsiai népeknek, amelyek talán még Alexandriánál is inkább hozzájárultak a görög művészet utolsó korszakának fejlődéséhez. A hellenisztikus civilizáció vagy hellenizmus kora Nagy Sándor trónra lépésétől (egyesek szerint halálától), az utolsó hellenisztikus állam, Egyiptom rómaiak által történő meghódításáig (i. e. 30.) tartó időszak. Főbb jellemzői: kozmopolita gondolkodás, „világpolgárság”, magas fejlettségű civilizáció, a görög, a Keleti és a zsidó kultúra egybeolvadása. A hellenisztikus kor főbb központjai: Alexandria, Athén, Pergamon, Antiokheia, Rodhosz.

A görögség rakja le az európai kultúra alapjait. Az ókori Kelet és az égei kultúra elemeit felhasználva új, monumentális építészetet hoz létre, a görög templomon kristályosodnak ki a görög építészet jellegzetességei: támaszgerendás, síkmennyezetes felépítés, oromzatos nyeregtetővel lefedett zárt tömeg, amely oszlopsorokkal határolt, lépcsős alépítményre helyezett épület. Az oszloprendek formái és harmonikus arányai határozzák meg az épületek megjelenését. Kifejlődik a tervszerű városépítés a derékszögű utcahálózattal.

A görög építészet hatása a későbbi korokra elsősorban az oszloprendek alkalmazásában jelentkezik. Ezeket a római építészet fejleszti tovább és általuk válnak szinte minden stíluskorszak meghatározó elemeivé.   

ENTERIŐR TÖRTÉNET

LAKÓHÁZ: a lakóházak pontosan mutatják a társadalmi formák és életszokások nyomait (elsősorban Vitruvius adataiból). A görögök kevésbé törődtek lakóházuk építészeti kivitelezésével, annál több pénzt és szaktudást szenteltek a középületeknek, amelyek közül a templomoknak jutott a legfontosabb szerep, hiszen bennük fejeződött ki az állampolgári büszkeség és a vallásos érzület.

Az enyhe éghajlat miatt az élet jobbára a szabadban folyik, ezért a lakóháznak kisebb a jelentősége. A házak még a későbbi korokban is viszonylag egyszerűek, a gazdagoké sem sokban tér el a szegényekétől, amelyek többnyire vályogtéglából emelt építmények voltak. Alapformája az egyterű ház, a megaron: az egyterű ház közepén tűzhely, fölötte a tetőn nyílás volt a füst számára (ater=fekete). Később ez az átrium lett a több helyiségből álló ház központi előcsarnoka. Ebből fejlődött ki a többterű ház, később oszlopos udvar (peristylium) köré csoportosították a lakó- és egyéb rendeltetésű helyiségeket. A ház élete inkább befelé összpontosult, nem helyeztek lakóhelyiségeket az utca felé, a görög ház elrendezését tekintve is a külvilágot kirekesztő magánélet színtere volt. Ha voltak ablakok a házak külső falán, ezek kicsik és ablaktáblákkal zárhatók lehettek. Az udvarról lépcsők vezettek az emeleti folyosóra; innen nyíltak a hálószobák és a szolgák lakóhelyiségei. A ház bejárata mellett gyakran ott állt Hermész szobra, hogy távol tartsa a gonoszt. A lakóházak kevés társadalmi jelentőséggel bírtak: berendezésükre helyenként nem sok gondot fordítottak. Spártában tilos volt a gyalu használata, mert az igényesen megmunkált berendezés veszélyes elpuhuláshoz vezethet.

A házak díszítése falfestéssel, falburkolattal történt, a helyiségek padlója többnyire kavics mozaik, amit később keleti hatásra szőnyegekkel borítottak, a mennyezeten már az i. e. 6. században hagyomány volt a festett díszítéssel ellátott kazettás kiképzés. Az i. e. 4. században, az általánossá váló vendéglátás a háztartás bővülését (társasági helyiségek) és a belső megoldások gazdagodását eredményezte.

A házakban télen a meleget hordozható fémüstökben égő faszén adta.

Az ókori görög lakóházakra vonatkozó legtöbb adat, az ókori Olünthosz feltárásán végzett aprólékos vizsgálatokból származik. Több száz épület került a felszínre, a háztömböknek összefüggő terméskő alapozásuk volt, ez arra utal, hogy egységes elvek szerint épült ez a kerület. Bár a házak megjelenése nagyon hasonló, mégsem akad köztük két teljesen egyforma.

A vidéki villák kőből épült, megerősített majorságok voltak, a négyszög alakú udvarok saroktornyokkal épültek.

FORRÁSOK: a gazdag egyiptomi leletekkel ellentétben eredeti görög bútorok nem maradtak fenn. Ismereteket domborműves ábrázolások, vázafestmények, tanagra munkák (kisméretű terrakotta szobrocskák) és ókori leírások  nyújtanak számunkra.

TECHNOLÓGIA: a bútor- és épületasztalos szakma különvált, ami a munkamegosztás fejlettségét mutatja. Az asztalosoknak olyan szerszámok álltak rendelkezésére, mint az esztergapad és a gyalu, ami gondosabb, precízebb munkát tett lehetővé. A gyalu feltalálása nagyobb lépéssel vitte előre a famegmunkálást, mint a többi szerszám együttvéve.

A bútorkészítés technológiája is sokat fejlődött. A görögök ismerték a keretbetét szerkezet alkalmazását, a gőzöléssel történő fahajlítást, a furnérozás és az intarzia kezdetleges eljárásait, valamint a kifogástalan fakötések előállításmódjait.

A görög asztalos a fa természetes tulajdonságainak, felületi szépségének érvényre juttatására törekedett. Bútorai ezért világos szerkezetűek és anyagszerű hatásúak, formái magas művészi értéket mutatnak, nem használ az építészetből kölcsönvett formákat (a láda az egyetlen kivétel). A görögök olyan klasszikus bútorformákat alakítottak ki, amelyek a későbbi stílusformák fejlődésének alapját és mintaképét adták.

A görög bútorművészet virágkora az i. e. 5-3. századra tehető. Az i. e. 3. században már gazdagon díszített bronz bútorokat is készítettek arany-, ezüstdíszítéssel, párnázással. Mint  a görög művészet legtöbb terméke, a bútor is színes lehetett, a faragott, berakott díszítést erőteljesen színezték, ami nagyban fokozta a tárgyak szépségét. Általában a szigorúbb, tektonikus formákat kedvelték, az állatláb stílszerű alkalmazásával kevesebbszer találkozunk.

A görögök a bútort az önálló művészi alkotás rangjára emelték. Művészi hatásának titka egyszerűségében, az alkotóelemek harmóniájában, az arányok nemességében rejlik.

BÚTOROK: a görög házi bútortípusok száma csekély volt, mivel a szerény lakások, a klíma, a ruházkodás és a társadalmi élet kevés bútort követelt.

LÁDA: ruha és házi holmik tárolására jól megfelelt a láda különféle típusa. Ezek pallókból készültek, rendszerint nyeregtetővel, timpanonnal (ez az egyetlen építészeti elem a görög bútorokon).

KLINÉ (nyugágy): egyformán jelent ágyat és pamlagot. Homérosz idejében étkezésnél még ültek, ekkor csak alvásra szolgált, a későbbiekben a fekve étkezéshez használták. Magasra építették, előtte többnyire lábzsámoly állott. Fejtámlával és párnázattal tették kényelmesebbé a klinét, amelynek lábai egyenes, oszlopszerű vagy esztergályozott formájú, többnyire egy sajátos csigavonal (voluta) motívummal volt díszítve.

ÜLŐBÚTOROK: gazdag formavilág jellemezte, három alapformát ismerünk; zsámoly, szék és díszülés.

ZSÁMOLY, diphros: régebbi formája egyszerű, nehézkes, lábai négyszögletesek vagy esztergályozottak, az ülés többnyire fonott. A másik, az egyiptomi eredetű, x-lábú, összecsukható forma, amelyet rabszolga hordott a görög polgár után, hogy mindig kéznél legyen (ez a későbbi nyitható-csukható bordásszék ősformája, Klapp-sthul).

TÁMLÁSSZÉKEK: két típusa ismeretes, a korábbi forma a keleti trónszékekre emlékeztet; nehéz, magas bútor, merev vonalú deszka lábakkal, támlával és karfával, a lábakat csapozással építették az üléskeretbe. Márványból is készítettek az előkelőek számára nem mozgatható díszüléseket, pl. színházakban.

KLISMOS: i. e. 5 századi ülőbútor típus, elegáns, könnyedebb forma jellemezte, főleg nők használták. A szék lábai sarló alakúak, a hátsó lábak felfelé hajlott vonalban folytatódnak és a széles, íves támlalemezt tartják. Valószínűleg bronz felhasználásával és hajlított fatechnikával készült. Ez az első bútor, amelyben a funkció kifejeződése tökéletesen egyesül a művészi formaalkotással, díszítőelemek alkalmazása nélkül. A klismos a görög bútorművészet technikai és művészi csúcspontja. Típusa az ókorban használatos maradt, a klasszicizmus idején az empire stílus székformáit inspirálta.

ASZTAL: jelentősége kisebb, csupán alárendelt, hangsúlytalan házi eszköznek tekintették, formálását láthatóan elhanyagolták. A munkaasztalok mellett könnyed felépítésű ivó és étkező asztalokat találunk. Az étkező asztal a fekve étkezés miatt igen alacsony, trapéz alakú és háromlábú. Az asztallábak lefelé vékonyodnak, alul begörbítettek vagy állatlábakban végződnek, anyaguk sokszor drága fa vagy bronz. Ezen kívül használtak egy- és négylábú asztalokat is.

A lakberendezéshez tartoztak még kisebb méretű hordozható ládák, kazetták, szekrénykék. Történetírók leírásából ismeretes, hogy ezek között volt elefántcsont faragványokkal és arannyal díszített cédrusfa láda.

GÖRÖG DÍSZÍTÉS FORMAVILÁGA: leggyakoribb motívumok; akantusz, palmetta, levélsorok, lótusz és egyéb virágok, gondos, világos kompozícióban, éles, határozott körvonalakkal és élénk színezéssel. Legjellegzetesebb mértani díszítésük; csigavonal, futókutya (hullámvonal) és a meander. Építészeti jellegű motívumok; gyöngysor, fogsor, tojásléc.

A görög díszítőművészet tisztán dekoratív jellegű, nincsen szimbolikus jelentése. 

GÖRÖG KERÁMIA: ezek az edények mindennapos használatra készültek, ezért rendeltetésüknek megfelelően, sokféle méretben és formában állították elő és a különböző korszakokra jellemző mintázattal díszítették a jól képzett görög fazekasok.

A vizet a kútról a hüdriának nevezett edényben hordták. Három füle volt; kettő az edény megemelését, egy a víz kiöntését segítette.

A kantharosz, a külix és a szküphosz egyaránt ivóedények voltak. Nagy fülekkel látták el őket, hogy a pamlagon fekvők is könnyen kézben tarthassák.

Felszolgálás előtt a nagyméretű kratérban keverték össze a bort és a vizet, majd a vízzel kevert bort átöntötték az oinokhoé nevű kancsóba; ebből töltötték meg az ivóedényeket.

Az amphora középen kidomborodó, keskenyebb nyakú, kétfülű korsó; mérete és formája rendkívül változatos. Olaj, bor és sok más termény tárolására használták. A négyévenként rendezett Panathénaia-játékok győzteseinek díja egy olajjal töltött amphora volt, amelyen annak a versenyszámnak a jelenete látható, amelyben a jutalmazott győzelmet aratott.

A különböző korszakokból származó edények díszítményei témája gyakran a hétköznapi élet jelenetei és az istenek világa volt, így a vázafestmények nagyon sokat mesélnek az ókori görögök mindennapi életéről, hitvilágáról és ünnepeiről.

ETRUSZKOK

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Bár az etruszkokat sokan Itália őslakóinak tartják, mégis elterjedt vélemény, hogy az etruszkok nem tartoztak a régi italikus törzsek közé. Sokan úgy gondolják, tengeren érkeztek (tengeri népek) a tirrén partokra. Hérodotosz szerint az etruszkok őrzik azt a hagyományt, hogy hosszú hajóút után érkeztek a mai Toscanaba, ahol letelepedtek. Onnan kiindulva meghódították a szomszédos Umbriát, később kiterjesztették hatalmukat Latium nagyobbik részére, i. e. 550 körül meghódították Campaniat, majd északkeleten és keleten a mai Milánótól Bolognáig létesítettek településeket. Kialakulóban lévő birodalmuk ekkor inogni kezdett, s az i. e. 4. század elején az etruszkok a legkorábban elfoglalt területeikre szorultak vissza. Az elkövetkező kétszáz év folyamán ez a vidék is fokozatosan Róma hatalma alá került. Végül a köztársasági Róma utolsó századában, i. e. 82-ben Sulla leigázta az etruszkokat, akik hamarosan asszimilálódtak, elrómaiasodtak.

Kétségtelen, hogy a görög művészet megnyilvánulásai termékeny megoldásokat adtak át az etruszkoknak, ugyanakkor az etruszk művészet teljesen egyéni vonásokkal is rendelkezik. Figyelemre méltó a stilizálásra való törekvés, az élénk színek alkalmazása, a dinamikus ábrázolásmód. Az etruszk művészet nem egy tökéletesen kiérlelt alkotása példaként szolgált a hódító rómaiaknak.

Az etruszk építészet alakította ki azokat a kompozíciós elveket, így az épületek frontális beállítását, amelyek később a római építészetben alapvetővé váltak. Az etruszk templom és lakóház szolgált mintaképül a római építészetnek, hasonlóan a védőművek megoldásai is. Emellett a kőmegmunkálás és boltozás fejlett technikájának átvétele segítette elő a római építészet gyors fejlődését.

FORRÁSOK: ismereteink legnagyobb része a sírokból előkerült leleteken alapul.

Az etruszk civilizáció egyik jellegzetes vonása a túlvilág iránti mély érdeklődés volt. A kezdeti időszakban halottaikat elhamvasztották, később áttértek a csontvázas temetésre, s elterjedt a szarkofág is. A síroknak több típusa ismert. A leggyakoribb a sziklába vágott; mások külső formája kerek halom (tumulus), amelynek egy peremes kőfal az alsó szegélye, ez utóbbit a rómaiak is átvették. Ezek azért nagy jelentőségűek, mert elég pontosan lehet következtetni belőlük arra, hogy milyenek lehettek az etruszk lakóházak, ugyanis a legszerencsésebb esetben is csak a lakóházak alapja maradt fenn. Nyilván kevésbé időálló anyagból épültek és a háborúk során is tömegesen pusztultak.

LAKÓHÁZ: néhány sír alaprajza arra mutat, hogy a jellegzetes etruszk lakóházban megvolt az az épületrész, amely később átriumként a római ház legfontosabb eleme lett: egy középső, mennyezetén nyitott helyiség. (A sírokban ezt a központi elhelyezésű helyiséget négy vagy több pillér határolta.). Itt állt a tetőnyílás mögött a tűzhely. A ház bejáratától helyiségekkel közrezárt, keskeny előtér vezetett az átriumba. Négyszögű tere a bejárattal szemközti oldalán T-alakban bővült. Innen nyíltak a ház fő helyiségei, középen a családfő legnagyobb, reprezentatív szobája. Az átrium oldalain kisebb helyiségek, hálókamrák nyíltak. Az épületeket az agyagmodellek szerint középen nyitott, magas sátortető fedte.

A zárt helyen oly sokáig fennmaradt etruszk falfestmények rövid idő alatt tönkrementek a levegő nedvességének és a látogatók szakszerűtlen kíváncsiskodásának hatására. A kőbe vésett sírokban temperatechnikával közvetlenül a sziklafalra vagy agyagtapasztásra festettek, míg a mesterségesen épített falakon freskótechnikát is alkalmaztak. A freskókon ötletes és ragyogóan színezett lakoma, táncjelenet, trójai háború részletei, az etruszkok rómaiak elleni harca látható. Az etruszk művész nem törekedett modellje anatómiailag pontos visszaadására, sőt arányait néha tudatosan el is torzította és szemmel láthatóan örömét lelte a mindennapi tevékenységek részletező ábrázolásában.

Görög mintát követve fejlődött az etruszk kerámia művészet is. A helyi edényeknél szebb és tökéletesebb görög vázákat az előkelőbb réteg hozatta be Etruriába. Az archaikus korban azonban az etruszk műhelyek is kifejlesztettek egy nagyon elegáns, fekete, karcolással vagy relieffel díszített kerámiafajtát. Ezt ma az olasz bucchero szóval szokás jelölni. A bucchero serlegek és egyéb edények felülete rendkívül egyenletes, színük élénken csillogó fekete és alakjuk a bronz- vagy ezüstedények alakját utánozza. A buccheronak két változata van, a vékony falú bucchero sottile és a vastagabb falú bucchero pesante. A vékonyabb falú edényekbe gyakran Keletről származó motívumokat karcoltak, míg a vastagabb falúra pecsételő hengerrel vagy negatív formával nyomták rá a díszeket.

Az asztalosiparra is a sírkamrákban talált kőmásolatokból, bronz vagy agyagmodellek ábrázolásából következtethetünk.

BÚTOROK: A bútorok gazdagságban nem maradnak el a görög formák mögött, de finomságban nem érik el azokat. Az etruszkok a pompa és luxus kedvelői voltak, ez bútoraikon is kifejeződik. Általában a görög alapformákra támaszkodnak és a megoldás technikája is körülbelül a görögökével azonos, de feltűnő mennyiségben szerepel a bútoron bronz alkatrész, amely jellegzetesség átszármazik a római bútorokra is.

FEKVŐHELY: görög alapforma (cervetri szarkofág): szigorú formálású lábak, csigavonalas felső végekkel, palmetta díszítéssel. Az egyszerű fekvőhelyek diagonális bronz-szalagfonadékkal készültek.

ÜLŐBÚTOROK: támlás és támlátlan típusok, amelyek részben vagy egészben bronzból készültek. A díszülések jellegzetesen etruszk formája, egy harang alakú, lendületes vonalú ülőbútor, amelyben a modern foteltípusok ősalakját láthatjuk. Ezt belső famagra dolgozott, domborítással díszített bronzlemez burkolással készítették.

LÁDA: minden ókori nép tároló bútora, a ládák asztalos-felépítésmódját és primitív díszítését agyagmodellen láthatjuk.

DÍSZSZEKRÉNYKÉK: cista; az arisztokrácia asszonyai tartották benne ékszereiket vagy szépítőszereiket. Ez hengeres alakú, fedeles, lábakon álló fémedény, amelyen a füleket kecsesen kidolgozott bronz szoborcsoportok alkotják. A fémfelületen bekarcolt rajzok mitológiai témákat ábrázolnak.

KANDELÁBER: praktikus és elegáns forma az ókor primitív olajvilágításához, az ókori iparművészet legfejlettebb termékei közé sorolható. Bronzművességük igen magas fokon állott, talán a legjellemzőbb művészi technikájuk, amely igen nagy hatással volt a római formákra.

ETRUSZK DÍSZÍTÉS FORMAVILÁGA: díszítőmotívumaik jó része asszír-föníciai mintákra emlékeztet. A bútorokon gyakran alkalmaznak profilozást, gyűrűszerű esztergályozást, állatforma motívumokat, volutákat, palmettákat, borításhoz tűvel karcolt fémlemezt.

TECHNOLÓGIA: ismerték az agyagmodellből való üreges bronzöntést, amellyel lakberendezési tárgyakat állítottak elő; díszszekrényeket, tükröket, kandelábereket, háromlábakat (trypos), faszénüstöket, pajzsokat és más inkább luxustárgyakat. Az etruszkok kiváló bronzkohászoknak bizonyultak. Tehetségük nemcsak nagyméretű alkotásokban nyilvánult meg; a legkisebb tárgyak esetében is képesek voltak összeegyeztetni a művészi célt és a gyakorlati hasznosságot.

RÓMAI BIRODALOM

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

I: e. 1000-től kezdődően az indoeurópaiak egyik csoportja, a latinok telepedtek le a Tiberis folyó partjain és építették fel falvaikat, amelyekből később Róma városa fejlődött ki. A város alapításának hagyományos dátuma i. e. 753.

Róma korai korszaka, a királyság kora i. e. 510-509-ig tartott. Ekkor a királyságot köztársaság váltotta fel, s i. e. 250-re Róma csaknem egész Itáliát uralta. A Karthágóval vívott pun háborúk után Róma kiterjesztette hatalmát a Földközi-tenger nyugati medencéjére, majd i. e. 44-re csaknem az egész mediterrán térségnek az ura lett. A köztársasági államforma egyre kevésbé volt alkalmas a nagy kiterjedésű birodalom igazgatására. A hadvezérek növekvő hatalma polgárháborúkhoz és diktatúrákhoz vezetett (Sulla, i. e. 82-79, Pompeius, i. e. 52-46, és Ceasar i. e. 45-44).

I. e. 31-ben Octavianus megszerezte az egyeduralmat, felvette az Augustus (Fenséges) nevet és Róma első császára lett (i. e. 27 - i. sz.14). A Római Birodalom legnagyobb kiterjedését Trajanus (i. sz. 98-117) és Hadrianus (117-138) császárok uralkodása alatt érte el. Antonius Pius (138-161) uralkodása alatt a határokat a barbárok fenyegették és nagy társadalmi feszültségek támadtak. Marcus Aurélius (161-180) élete javát a határvidéken töltötte.  Megnövelte a hadsereget, és a háborús kiadások fedezésére fölemelte az adókat. Az uralkodása alatt kitört pestisjárvány nagy pusztítást végzett, ekkor kezdtek az emberek Róma legyőzhetetlenségében kételkedni. A barbár betörések, a gazdasági válság, a polgárháborúk és a gyenge császárok uralma, 235-ben a központi hatalom ideiglenes összeomlásához vezetett. Diocletianus császár (284-305) újjászervezte a kormányzást, és társcsászárokat vett maga mellé. Az államigazgatás átszervezésével újabb fellendülés következik be a III. és IV. század fordulóján. De ekkor már nincs helye a régi, józan, szabályozott istenkultusznak Rómában. Ezek a hagyományok a provinciák városaiban élnek tovább. Rómában minden új áramlat befogadásra talál. A gazdagok körében a kétkedés, a szegények között pedig a megnyugvás utáni vágy keresi az új utakat. A kereszténység az 1. század második felében terjedt el Rómában. Diocletianus eréllyel lépett fel ellenük, mert államellenes erőnek tartotta őket és nem voltak hajlandók a császár istenvoltát elismerni. A 3. század császárai már valóságos istenkultuszt űznek saját személyükből. Constantinus 313-ban, a milánói eductumban a kereszténységet a római vallással egyenrangúnak nyilvánította (államvallássá tétele Theodosius nevéhez fűződik; 380. február 28. „Szent Péter hitét köteles követni a birodalom minden alattvalója”). Constantinus a birodalom központját Bizáncba helyezte át és újraegyesítette azt, amely azonban 395-ben végleg két részre szakadt, Kelet- és Nyugatrómai Birodalomra; Konstantinápoly és Róma központtal.  A keleti része tovább él, mint keletrómai, bizánci császárság és középkori feudális hatalomként a XIV. század közepéig fennmaradt. Nyugati része a barbár népek egymást követő csapása alatt 476-ban elbukott, helyén germán királyságok jöttek létre; Galliában frankok, Hispániában nyugati gótok, Britanniában szászok telepedtek le. Ezekben a germán államokban a római műveltség teljesen átalakult. A városokból való menekülés teljessé vált, így azok elvesztették jelentőségüket. A lakosság egybeolvadva a germánsággal áttért a földművelésre, úgyszólván, mint kizárólagos foglalkozási ágra. Európa nagy nomád területté vált. A keresztény vallásnak döntő szerepe volt a társadalom rétegződésének megváltozásában. A kereszténység nem ismeri el a rabszolgaságot és a letelepedett germán tömegek az arianus kereszténység híveivé lettek (arianizmus Krisztus ember-voltát hangsúlyozza). A római birodalom romjain, az egykori elnyomottak vallása elindult világhódító térítő útjára.

Gibbon szerint a Római Birodalom bukása olyan esemény volt, amely „mindmáig emlékezetes maradt, és a Föld népei még ma is bánkódnak miatta”.

RÓMAI ÉPÍTÉSZET

A római kultúra és művészet a legmagasabb fokon a császárkorban teljesedett ki, virágkora i. e. 146 - i. sz. 300-ig tartott. Az etruszk jellegű művészetből i.e. 300. körül kezd az önálló római művészet kibontakozni. A hellenisztikus kultúra, döntő befolyással volt a római világ fejlődésére, de annak mélységei – filozófia, tudomány – nem hatotta át Róma előkelő osztályát, ezen a téren római igazán nagyot nem alkotott (Lucretius Corus i. e. 97-53. Epikurosz gondolatainak átvevője, Cicero kiválogató filozófiája semmi újat nem ad. A tudományok terén is csak továbbképzés a rómaiak ténykedése).

Ezzel szemben a hellenisztikus élet külsőségeit, a magánélet rafinált formáit, öltözködési pompáját, szinte elpuhult kényelemszeretetét teljes mértékben magáévá tette a római gazdag. Különösen a császárság első századaiban, az Augustust követő császárok udvarában, tobzódó őrületté vált a luxus, elveszítik a mértéket saját hatalmukkal. Drágakő, illatszer kultusz, étkezésben, ruházkodásban pazarló bőség. A római művészeteket is ez a pazarló bőség jellemzi. A hellenisztikus művészet finomságai, aprólékos részletkidolgozása elvész, hogy helyet adjon a monumentalitásnak. Augustus, azzal, hogy támogatta a hellenisztikus irányzatokat, lendületet adott ennek a folyamatnak. Az első császár utódai is hasonlóan éreztek. Még a Julius-Claudius-ház legtehetségtelenebb uralkodóit is az építkezések szenvedélye fűtötte. A fennkölt márványvárost nem is annyira Augustus, mint Tiberius, Claudius és Néró emelték. Az építtetőknek az a törekvése, hogy minden korábbin újszerűségben és méretekben túltegyenek, ösztönzi a fejlődést a tervezésben, a szerkezeti megoldásokban és a kivitelezési eljárásokban egyaránt. A kor épületeit a változatos téralakítások, térkapcsolások és tér-együttesek, a boltozatok merész alkalmazása, az igényes anyagok, elsősorban a márvány tömeges felhasználása jellemzik.

Az ókori Róma a görög és etruszk építészet vívmányainak felhasználásával teremtette meg saját építészetét. Az előző korok épülettípusait saját kívánalmaikhoz igazodva átformálta és új, monumentális épületfajtákat hozott létre: bazilikák, fürdők, amfiteátrumok. Ezek megvalósításához megteremtette a műszaki feltételeket, szerkezeti rendszereket, a nagy fesztávolságú boltozatok és alátámasztásaik formai és szerkezeti változatait. Ezek tették lehetővé a rómaiak számára, hogy nagy, osztatlan belső tereket építsenek. Ezek belső és külső felületeinek tagolásához átvették a görög formaelemeket, de ezeket tovább gazdagítva újszerűen és változatosan alkalmazták.

A római építészet jelentős eredményeket ért el a városépítészetben, amelynek alapját a katonai tábor, a castrum elrendezése adta. A szabályos városalaprajz és a derékszögű utcahálózat biztosított keretet a nagyszabású terek és tércsoportok kialakítására.

Nagy jelentőségűek a római mérnöki létesítmények, a vízvezetékek, utak, hidak, városfalak és kapuk.

RÓMAI VÁROSÉPÍTÉSZET

A görög agórákhoz hasonlóan alakult ki a római városközpont, a fórum. A többnyire négyszög alaprajzú teret, a hosszanti főtengely mentén szerveződő középületek (bazilika) és szentélyek sora övezte.

A római építészet legmonumentálisabb alkotásai a néptömegek elkápráztatására és szórakoztatására szánt épültek: színházak, fürdők, amfiteátrumok.

A római színház a görögtől alapvetően abban tér el, hogy nézőterét nem a terep domborzatában helyezték el, hanem a sík terep fölé építették. A lépcsősen emelkedő, íves üléssorokat alépítmény támasztotta alá, amelyben a közlekedő folyosók, átjárók voltak, így az épület tömege teljesen zárttá vált.

Az amfiteátrumokat az állatviadalok és gladiátorjátékok elterjedése hozta létre. Lényegében két lépcsőzetesen emelkedő, íves nézőtér szembefordításával keletkezett az ellipszis alaprajzú építmény. Ezek nézőterét a legfelső falperemen álló árbocokra kifeszített ponyvákkal védték az esőtől és a nap hevétől. A Colosseum jelentősége abban rejlik, hogy új, jellegzetesen római konstrukciós megoldásokat alkalmaz. Ilyen a könnyű anyagokból kialakított boltozat és a boltívsorokból összeállított fal. Ezek a technikai, szerkezeti megoldások konkrét feladatot látnak el, de egyben esztétikai élményt is nyújtnak.

A cirkuszok a lovas- és kocsiversenyek céljára épültek. A lépcsős lelátókkal körülvett pálya az egyik végén ívesen zárult, a másik végén indító épületek határolták, középen pedig alacsony fal választotta ketté.

A fürdők (thermák) épülettípusa a köztársaság korának végén alakult ki, mint nagy tömegek befogadására alkalmas és sokféle szórakoztatást nyújtó épületegyüttes. Központi részét a különböző vízhőmérsékletű fürdőmedencés helyiségek egy tengelyre felfűzött csoportja foglalta el. Ehhez kapcsolódtak a kiszolgáló helyiségek. A többnyire terjedelmes parkterülettel övezett épületegyüttest testgyakorló és játékterek, könyvtár valamint hangversenytermek egészítették ki.

A római városok jellegzetes építészeti elemei voltak a diadalívek és emlékművek. A diadalívek a hadvezérek, császárok győzelmeit örökítették meg. Augustusnak és közvetlen utódainak uralkodása kezdetén válik szokássá, hogy diadalíveket emeljenek. Ez az emlékmű típus igen megfelelt a pompakedvelő és egyben állampolgári érzelmektől fűtött római szellemnek. Plinius szerint a diadalív római találmány, amelynek talapzatát egy közút két oldalára helyezték és az összekötő íveket konkrét eseményekre utaló domborművekkel díszítették. Ezek egy- vagy háromnyílású kapuzatok. A császárkori diadalívek a városok, szentélykörzetek, fórumok bejáratainál álltak. A diadalív azonban hellenisztikus származék, Kis-Ázsia görög településein gyakoriak voltak a díszítő funkciójú városkapuk.

Etruszk példával korán kifejlődött a hadiépítészet a városfalak építésével. Rómát már az i.e. 6. században hatalmas tufa kváderekből épült fallal vették körül. A városfalak nagy vastagsággal és magassággal, felül mellvéddel szegélyezett folyosóval épültek. A falsík elé íves vagy négyszögű tornyok ugrottak ki. Ilyenek fogták közre a városkapukat is.

A római építészet magas műszaki színvonaláról tanúskodnak a vízvezetékek. Legjellegzetesebbek a magas pillérek közötti ívezetekre helyezett vízvezetékek. A városokban földbe fektetett boltozott csatornákkal cserép vagy ólomcsövekkel vezették a vizet a közkutakig, sok helyen a lakóházakba. A csapadék és szennyvíz elvezetésére csatorna is készült.

A birodalmat behálózó, szabálytalan vulkanikus kőlapokkal burkolt országutak és boltozott hidak ma is megtalálhatók. A rómaiak általában egyenes országutakat építettek, a cél a távolság csökkentése volt. Ezért nem tekinteték akadálynak a meredek emelkedőket, mocsaras vidéket, a folyókat hidakkal ívelték át, és ha kellett alagutat is fúrtak. Ezek magas műszaki színvonaluk mellett esztétikus megformálásukkal komoly művészi értéket képviselnek.

RÓMAI KORI LAKÓHÁZ

FORRÁSOK: a lakóházakról a legtöbb ismeret és azok legszebb példái, az i.e. 79-ben elpusztult Pompeiből és Herculaneumból származik.

DOMUS

A római építészet a görög, etruszk hagyományokon alapszik, de azok alaptípusai alkalmazkodtak a gyakorlatiasabb és reprezentatívabb római szellemhez.

A köztársaság korának végén kialakult a jellegzetes római forma, amely egyesíti az etruszk elrendezést, a görög oszlopfolyosós (peristylium) udvarú megoldással. A házak többnyire szabályos négyszög alaprajzúak. Központi terük az átrium, amelynek középső része fedetlen. A négy oldalról befelé lejtő tetőről a csapadék a nyílás alatt kialakított medencébe, az impuluviumba folyt. Minden ház önálló ciszternával rendelkezett, amelyet a felfogott esővízzel töltöttek fel. Augustus korában Pompeiben még alig voltak csatornák, a lakóházak önálló emésztőgödröt használtak. A Serinus folyóból táplálkozó vízvezetékek adták a vizet a közkutak, fürdők és az előkelőbbek házai számára.

A méretek növekedésével a tetőnyílás négy sarkán a gerendák alá oszlopokat állítottak.

Az utcáról előtér vezetett az átriumba, amelyet három oldalról helyiségek vettek körül. A bejárattal szemközti oldalán T-alakban bővült, így biztosították, hogy mindegyik helyiségnek önálló bejárata, természetes szellőzése és megvilágítása legyen. Ezek a helyiségek: hálószobák, ebédlő, fürdőszoba és konyha. Az épület fő helyisége a tablinum volt, amely kezdetben ebédlő, később a családfő fogadószobája. Az átrium felőli nyitott terét jobbára oszlopok és lépcső választotta el. Az átriumot a tablinum vagy annak oldalán külön átjáró kötötte össze a kerttel. Az átriumban vagy a kertben állították fel a házi istenek szentélyét, a larariumot. A szabadtéri kertet szobrokkal, szökőkutakkal díszítették. Az előkelő házakat második peristyliummal bővítették, továbbá kilátókat, pihenőket, fürdőket építettek. A második peristylium jellegzetességei a vízsugarakkal tűzdelt, hallal teli csatorna, a szökőkutas, istenszobrokkal díszített nimfabarlangok, kistemplomok, szőlőlugasok és a szabadtéri ebédlő. A helykihasználás végett gyakran újabb szintekkel emelik a házat. Az emeleten általában a rabszolgák laktak.

A lakóházak külseje többnyire tagolatlan volt. A néha díszesebb főbejáraton és mellék- vagy szolgálati bejáraton kívül, nyílásai csak az átrium illetve a belső udvar felé voltak.

A háznak ez a fajta elrendezése Itáliában és a provinciákban is századokon át tovább élt és a gazdagok lakóházainak ez maradt a beosztása, csupán dúsabban dekorálják és újabb kiszolgáló helyiségekkel bővítik.

A városon kívüli villáknak két típusát különböztetjük meg; a város közelében épült, pihenő- és szórakozóhelyül szolgáló: a villa urbana, a távolabbi birtokon épített, részben gazdasági jellegű udvarház: a villa rustica. Ezeket a városi lakóházak minden lényeges eleme mellett hideg-meleg vizes fürdők, és gazdasági rendeltetésű melléképületek egészítenek ki. Tömegelrendezésük kötetlenebb, mint a városi házaké.

Az előkelő villák alapelrendezéséből fejlődtek ki, hatalmas méretekre növelve a császári paloták és villák. Ezek a monumentális római építészet csúcsteljesítményei közé tartoznak.

BÉRHÁZ, INSULA

A köztársaságkor végén a városok lakóinak többsége már bérházakban, insulákban lakott. A bérházakban található lakások neve cenaculum volt. I. e. 350-ben felmérést végeztek Rómában és 1790 villát és 46602 insulát jegyeztek fel.

A bérházak többsége silány kivitelű, alacsony belmagasságú, három-négyemeletes épületek voltak (az insula magasságát rendelet szabályozta). Egy-egy bérházban a tágas, több helyiségből álló lakások mellett megfértek az egy helyiségből álló, nyomorúságos odúk. A legszegényebbek a fából tákolt felső emeletek kisebb, elhanyagolt helyiségeiben húzódtak meg. A rendszerint kőből épült alsóbb emeleteken laktak a módosabb bérlők. Az insulák földszinti helyiségeit általában műhelynek, boltnak használták, lakás alig volt itt. A több lakbér reményében a háztulajdonos sokszor olcsó anyagból, hevenyészve felhúzott építményeket toldott a házához. Ezek a toldalékok azonban gyakran magának az épületnek a biztonságát is veszélyeztették, emiatt sok ház összeomlott Rómában.

A bérházak lakásaiban nem lehetett főzni, aki megéhezett vagy hideget evett vagy kocsmában, csapszékben lakott jól.

Vízvezeték híján valamelyik közeli városi kútról hordták a vizet. Az insulákban nem volt lefolyócső, a lakók a szennyvizet, hulladékot az utcai árokba öntötték. Árnyékszéket csak kevés insulába építettek be, az emberek nyilvános illemhelyekre jártak.

Aki fűteni akart, az tüzet gyújthatott a parázstartóban illetve a mai fűtőtestekre jobban emlékeztető zárt, hordozható „kályhában”, de ez tűzveszéllyel járt, különösen, hogy kémény nélkül épültek a házak. A fűtőanyag a fa, a faszén és egy finomított szénfajta volt.

A római tűzoltóságot Augustus szervezte meg; a tűzoltók, vigiles hét osztagba (1000-1000 fő) voltak beosztva, a várost pedig 14 körzetre osztották és minden osztag két körzetért volt felelős. Ennek mintájára szervezték meg más városok tűzoltóságát.

A rómaiak olajmécsessel és gyertyával világítottak. Közkedvelt világítóeszköz volt a laterna, amelynek lángját szaruból, hólyagból, később üvegből készült henger védte.

ÓKORI RÓMAI ENTERIŐR

A római lakóházak belső kiképzése fényűző eszközökkel történt.

A mennyezet kazettás kialakítású, őrizve a fából készült szerkezeti formát.

A falak mezőit pompás, izzó színvilágú, dekoratív festmények díszítik. Ezek könnyed, játékos architektúrával, finomvonalú ornamentikával, csalóka távlatokkal bővítették a szűkös, homályos tereket. A művész még a nedves vakolaton kezdett dolgozni (fresco), majd a kép részleteit a háttér megszáradása után vitte fel.

A Pompeiben feltárt frescokat négy stíluscsoportba szokás sorolni;

kéreg- vagy strukturális stílus (i.e.150-80): színes márványburkolatot utánzó négyzetek és kváderkövek jellemzik,

második vagy építészeti stílus (i.e.80-i.sz.14): figurális kompozíciókkal teli négyzetek váltakoznak építészeti perspektívákkal,

harmadik vagy egyiptomias stílus (kezdete i.sz.14): jellegzetessége az aprólékosan, nagy műgonddal és színérzékkel kidolgozott dekorációk bősége,

negyedik vagy fantázia stílus (kezdete i.sz. 62): azért kapta nevét, mert a sémák, a távlatok, és az épületszerkezetek teljesen irreálisakká válnak és díszítőelemekkel telítődnek.

A képek és szobrok témáját gyakran vették a görög mitológiából. A falakon portrék is megjelentek, i.sz. 55-79. közötti időszakban nagyon népszerű volt a csendéletfestészet.

A padlóburkolat gyakrabban mozaik. Eleinte csak a fekete fehérből kirakott szabályos mintákat alkalmazták, cserép- vagy kődarabokból kirakva, Róma környékén ez maradt divatban, később színes kövekből részletező portrék, díszítő minták készültek.

A külső és belső tereket egyaránt gazdagon díszítették szobrokkal, amelyek akkor élénk színekben pompáztak. Kedvelt témát adtak az istenvilág alakjai, de állatszobrok is szép számban fennmaradtak. Tengeri lényeket ábrázoló szobrokat szívesen állítottak fel díszkútnak.

BÚTOROK: a bútorzat összhangban volt a pompás belső kiképzéssel. A berendezkedés szellős volt, mivel a közös használatú helyiségeken kívül a szobák kis mérete nem is tette lehetővé sok bútor elhelyezését.

ÜLŐBÚTOROK: zsámoly, összecsukható szék, támlásszék, padok.

A zsámoly vagy ülőke (sella, scamnum) anyaga fa vagy bronz volt, esztergályozott lábakkal, amelyeken részben az etruszk bronztechnika érezteti hatását.

Az összecsukható szék (sella curulis) egyik fajtája nyilvánosság előtt az előkelőket illette meg, a sella imperatoris pedig a császárt.

A katedra a görög klismosból kifejlesztett, de nehézkesebb, kényelmes karosszék.

A solium reprezentatív székforma előkelő családokban a családfő részére. Állandó helye volt a fürdőben és a tablinumban; sokszor márványból készítették domborművekkel, állatlábakkal díszítve. A szék előtt gyakran lábzsámolyt (scabellum) használtak.

Rómában már az i.sz. 3.században találunk kosárbútort, amely kiforrott formában, nagyon szép kivitelben készült.

PADOK: a padok közül mindennapi használatra, igénytelen formában, ácsolt előállítással készült a scamnum.

A támlás, karfás pad a tehetősebbek átriumában arra szolgált, hogy a házba belépő személy, rajta ülve lábairól lemoshassa az utca porát.

A harmadik padforma a bisellium, egy támlátlan kétszemélyes díszülés, amit megtiszteltetésképpen mindig csak egy személy használt.

ÁGY: az ágyak, nyugágyak fontos berendezési tárgyak voltak, hiszen a rómaiak a görögökhöz hasonlóan életük jelentős idejét ágyban töltötték. A hálószobán kívül ezt használták az ebédlőben és a „dolgozó” szobában is. A triclinium, ebédlő három fala mentén elhelyezett heverő (lehetett rögzített vagy mozgatható) vette körül a kerek asztalt, minden oldalon 3-3 személy számára biztosítva helyet az étkezéshez. Az ágyak nagyrészt fából készültek, gazdag párnázattal és drapírozással. Az ágy négyszögletes fakeretét négy dúsan esztergályozott láb hordja, a fejrészen alacsony, ferde vagy íves támla emelkedik. A keret élén használt berakás vagy bronzdíszítés igen hatásossá teszi ezt a bútort.

A fekvőhely formájából alakult ki a gyaloghintó, amelyen előkelő vagy öreg római fekve közlekedett a városban. A gyaloghintó pompája gazdája gazdagságát dicsérte.

ASZTAL: az asztal szerepe a rómaiaknál nagyobb és sokrétűbb.

Az étkezőasztal könnyű, mozgékony, mert néha ételfogásonként kicserélték, ezért a háromlábú típus felelt meg a legjobban. Az állatláb-formájú asztallábak gyakran bronzból készültek. Míg a görögök csak a lábak végződéseit alakították állati karmok vagy paták formájában, a felső részeket tektonikus formában hagyták, addig a rómaiak az egész lábat végig fantasztikus állat alakúra képezték ki. Előfordulnak állatláb-kombinációk (oroszlán, griff, szfinx figurákkal) akantuszleveles díszítésekkel. A szervetlennek ható alakításmód ellenére az egész gazdagsága, szép vonalvezetése mégis nemes hatású. A késő római formákat már szinte barokkos túlfűtöttség jellemzi.

A márványból készült asztalok közül ismeretes az előzőekben ismertetett lábmegoldással készült forma. A másik márványból készült asztal (gartibulum) az átriumban díszhelyen állott, a valamikori házi tűzhelyet jelképezte. Ennek lábait két gazdag ívelésű, szárnyas-oroszlán, csigavonal díszes faragott márványoldal helyettesíti. Ez a forma az itáliai reneszánsz egyik asztaltípusa lett.

Szekrény a római házban alig található, ez inkább üzletek berendezése volt. Otthoni holmik tárolására ládákat használtak. Az előtérben álló rögzített láda kívül teljesen vassal volt borítva, ez rejtette a ház kincseit.

A bútorokon kívül említést érdemelnek a bronzból és vasból készített bútorok és egyéb lakásfelszerelési tárgyak, amelyek a római lakberendezést gazdagították. Ilyenek a kandeláberek, háromláb-állványok, asztalok és kisebb bronzeszközök.

RÓMAI DÍSZÍTÉS FORMAVILÁGA

Az Augustus korabeli díszítmény fő elemei: növényi formák; akantuszlevél, füzérek, girlandok, gyümölcsök. A csendéletszerű virág-, inda-, és levélábrázolások szigorúan szimmetrikusak és stilizáltak. A római díszítőművészet sokszor szimbolikus és allegóriákban gazdag.

Gyakori az állatformák jelképes alkalmazása: sas, oroszlán, szárnyas vadállatok vagy szfinxek. Ezek jelentését a rómaiak nem vették olyan komolyan, mint a keleti mitológiák, így bátran felhasználták a bútorok díszítésére, támasztékul lábaknak.

A rómaiaknál találkozunk először a művészettörténetben tudatos stilizálással.

A luxusigényekből következően a fa mellett nagy szerepet kapnak a drágább anyagok, mint a márvány, bronz, arany, ezüst, elefántcsont, szaru, békateknő. Készültek teljes egészében márványból faragott vagy bronzból öntött bútorok.

TECHNOLÓGIA

Plinius adatai szerint a római asztalos már majdnem minden ma is használt kéziszerszámmal rendelkezett és technikája is igen fejlett volt. Szerszámokról a gazdag leletek alapján is vannak ismeretek. A bútorokon sok az esztergályozott elem és a profilgyaluval előállított tagozat. Nagy eltérés a görög bútorral szemben, hogy a római bútoron megjelent a plasztikus díszítés: fafaragás és fémplasztika. További díszítő eljárások: gravírozás, festés, aranyozás, berakás, furnírozás. Így az asztalos mellett ott találjuk a bronzöntőt, vésnököt, fa- és elefántcsont faragót, esztergályost a berendezés kivitelezésében.

A római művészek praktikus, gyakorlati szellemükkel az ókori tárgyalkotást a legmagasabb szintre emelték.  

LAKBERENDEZÉSI STÍLUSOK

Provance-i stílus

A Provance–Alpok-Cote d’Azur régió Franciaország dél-keleti tartománya. Ez a vidék a gazdag és változatos látnivalók miatt, Párizs mellett a turisták által leglátogatottabb terület. Éghajlata szubtrópusi, a növényzet a talajnak és a helyszínnek megfelelően változatos. Provance gazdasági élete főleg a mezőgazdaságon és a turizmuson alapul, alig van ipari háttere. A provance-iak erős akcentussal beszélik a franciát, harsányak a városokban, nyugodtabbak vidéken.

Provance a ragyogó fény, a vakmerő, érzéki színek, a kifinomult ízek, a messzi múltba nyúló történelem, az élő néphagyományok és a modern gondolkodásmód szülőföldje.

A XVIII. században kezdték az angol arisztokraták ezen a partvidéken tölteni a telet, a legrégibb üdülőhely Nizza, ahol a tengerparti luxusszállodák váltakoznak az óváros zsúfolt, olaszos jellegű sikátoraival. Mára a Cote d’Azur a gazdagok és hírességek legfelkapottabb pihenő- és szórakozóhelye.

A II. világháború után a modern idők sok falunak új életet hoztak. Egyesekből zsúfolt turistaközpont lett, mások a középosztálybeli városlakók tulajdonába kerültek, akik vidéken akartak nyaralót vagy nyugdíjas korukra házat venni. Az épületeket, utcácskákat gondosan helyreállították, így megóvták ezeket a falvakat az elnéptelenedéstől és a pusztulástól.

A régi provance-i falvak a biztonság érdekében a hegytetőn vagy a hegyoldalon épültek. A hagyományos falusi építészetben (majorok, házak), a helyi követ használták alapanyagul az építkezéshez. Így ezek úgy hatnak, mintha a szikla részei volnának. A majoroknak és házaknak meredek, terrakottacserepes teteje van. Északon gyakran húznak fel vakfalakat védelmül a misztrál szél ellen, amely télidőben lökésszerűen söpör végig a vidéken.

A házakon sok magas, de keskeny ablak van, amelyeket mindig színes zsalugáterek takarnak, ezek általában kék vagy zöld színűek.

A belső falfelületek kővel, téglával burkoltak vagy durván vakoltak. A kővel, téglával burkolt felületeket általában természetes állapotukban hagyják, bár nem ritka a vakolatlan kő felület festése sem. A vakolt falakat hagyományosan festik vagy antikolással erősítik a kopottas hatást.  A mennyezeten, falakon jellemző a látható gerendázat, amelyet színezéssel még inkább kihangsúlyoznak.

A legtöbb helyiség burkolata kő, kavics, tégla vagy mázas kerámia, a szobák rusztikusabb felületű fapadló burkolatot kapnak, amelyekre gyapjú és gyapot szőnyeget terítenek.

A provence-i enteriőr mindig levegős, jól átlátható és átszellőztethető, amit a klimatikus viszonyok indokolnak. A provence-i stílus a rusztikus és a francia elegancia keveréke, amely egy kifinomult, ugyanakkor természetes és kényelmes lakberendezést eredményez. Ennek összhatását emeli a stílus talán legjellegzetesebb vonása a színösszeállítás, amely eltér a hagyományos mediterrán színezéstől. Általában jellemző a finom szín-összeállítású környezet, ami a színek derített, pasztell árnyalatának használatát jelenti. Ugyanakkor jellemző a színek bátor társítása, ahol az élénk színeket a fényes fekete és a fakószürke hangsúlyozzák.

A provance-i stílus berendezési tárgyainak fontos sajátossága, hogy természetes anyagból készülnek, egyszerű benyomást keltenek. Berendezése hagyományőrző, a különböző korokból származó bútorok, jól megférnek a mindennapi használati tárgyak kopottas egyvelegével. A bútorokon kedvelik az egyszerű, népies díszítőmotívumokat festett és faragott kivitelben egyaránt. 

A fa felületek, mint bútorok, zsaluk, ajtók, ablakkeretek, gerendák, lépcsők, fapadló gyakran kapnak antikolt festést (bútorvasalatok is).

A patinás fémbútorok és lámpák meleg színhatást keltenek és szép vonalvezetésűek.

A természetes alapanyagú lakástextilek általában kifinomult csíkos vagy virágos mintázatú kelmék, amelyeket színes szőttesekkel élénkítenek (székek szövött ülőpárnái).

Nincs igazi francia vidéki otthon kő kandalló nélkül. A kürtő általában fel van falazva, az oldalak kőből vagy cserépből készülnek, a tűztér agyagból vagy téglából van kialakítva. Rézedények és vas tűzszerszámok lógnak az oldalán

Toscán stílus

A közép-itáliai Toscana tartomány a középkor óta fontos szerepet játszik az építészet és dekoráció fejlődésében, a reneszánsz óta vezető szerepet tölt be a klasszikus építészet, ornamentika és dekoráció megújításában. Toscana középkori és reneszánsz épületeit ma is megcsodáljuk, de a nagyszabású történelmi emlékek mellett Toscana mást is képes nyújtani, nevezetesen a toszkán stílust, amely a régió sajátos arculatú, ősi építészetét jelen

A toszkán stílus erős, az idők próbáját kiállt anyagokból építkezik, berendezkedése rusztikus. A toszkán mesterek olyan anyagokat használnak, amelyeket megérlel az idő. Az épületeknek jót tesz az öregedés, az idők folyamán kialakult patina kellemes benyomást tesz. Ezt a látványt nemcsak az időjárás és öregedés miatt kialakuló gazdag és változatos textúra miatt élvezzük, hanem a stabilitás érzete miatt is, amelyet az épületek kora sugall. Az épület harmonikusan illeszkedik környezetébe, sehol nem tűnik mesterkéltnek. Ezt a harmóniát erősíti az egyszerű, célszerűségre törekvő, rusztikus berendezkedés. A vidék évszázadok óta szinte változatlan színeinek használata az épületek szerkezetében és díszítésében, fokozza az otthonosság és kényelem érzetet, amely nagyban hozzájárult e stílus népszerűségéhez.

A toszkán stílus az 1950-es években vált ismertté, amikor az itteni vidéki házakat, gazdasági épületeket felújították, nyaralóvá bővítették. Ez a folyamat azóta is tart, szerte a világban reneszánszukat élik a rusztikus stílusban kialakított kúriák, házak, favázas épületek.

Toscana esetében ez hegyes-dombos vidéket jelent, szőlőskertekkel, olaj- és citrus ligetekkel, gyógy- és fűszernövényekkel, virágokkal, erdőkkel.

A házak többsége a nagy mennyiségben rendelkezésre álló homok- és mészkőből épült, színük lágy okker vagy púder rózsaszín. A mélyen beültetett ablakokat gyakran mészkőkeret övezi és előttük fa zsaluzat van.

A terrakotta cserepek szinte minden toszkán házon megtalálhatók, így a toszkán stílusnak elmaradhatatlan sajátja. A kőből való építkezés miatt az épületeknek tartós, masszív, biztonságot sugalló légkörük van.

A toszkán stílusú házban a külső terek ugyanakkora hangsúlyt élveznek. A toszkán stílusú ház elképzelhetetlen patio, azaz belső udvar, erkély és oszlopcsarnok nélkül. A víz a toszkán stílus kritikus dekorációs eleme, ezért sokszor található az ilyen otthonokban szökőkút a központi udvaron, gazdag növényzettel körülvéve. A dús pázsit, a futónövényekkel benőtt lugasok gondozott, mégis természetes benyomást keltenek.

A külső járófelületek, teraszok, autóutak szintén kőből vagy téglából vannak kialakítva.

A belső terek többnyire tágasak, belmagasságuk is jellemzően nagy. Általában a földszinti, téglafalazatú boltívekkel kialakított helyiségek eredetileg istállók voltak. Ez a tágasság jellemző a külső gazdasági épületekre, magtárakra és olajraktárakra is. A követ, téglát általában meghagyják természetes állapotukban. A vakolt falakat hagyományosan meszelik vagy antikolással adnak tetszetős kinézetet a falfelületeknek. A mennyezet a látható gerendázat között a fehéren kívül kék vagy zöld színű lehet. A toszkán házakban gyakori festett minták többsége egyszerű, ismétlődő mértani formákból áll; különösen kedvelt a csíkos és cikcakkos. Az is hagyomány, hogy festéssel utánozzák a látható építészeti elemeket; párkányzatot, szegélyeket, lábazatot

A belső terek színösszeállítása is a földből ered. A toszkán paletta fő színei a földszínek: sárga okker, égetett sziéna, az umbra, a terrakotta és a rézvörös. Ezek visszafogott tónusai jelennek meg a belső terek falfelületein. A meleg éghajlat vizuális hűtésére kéket és zöldet alkalmaznak a kovácsoltvas szürkés-feketéi mellett. Ezek a kékek, zöldek a Toscanaban őshonos növények színei; kakukkfű- és olajzöld, orgona lila és levendula kék.

A toszkán stílusú enteriőr sohasem tűnik zsúfoltnak, tágas, levegős berendezés jellemzi. A hagyományos, egyszerű, letisztult formavilágú, rusztikus bútorok helyi alapanyagból – gyakran gesztenyéből – készülnek. A fa felületek, mint bútorok, ajtók, ablakkeretek, zsaluk, mennyezetgerendák, gyakran patinával rendelkeznek. Bennük a cserép, a kovácsoltvas és márvány elemek alkalmazása sokszor előfordul. A kopottas hatás eléréséért  többnyire már a gyárakban antikolják a bútorokat. Az ágy gyakran készül kovácsoltvasból, de gyakoriak az agancsvázas asztalok és székek. Nem ritka a nyitott alacsony és magas szekrények használata edények, ágyneműk és ruhák tárolására.

A bútorszöveten, ágytakarón is kedvelik az egyszerű mértani mintákat. Az élénkebb színek használata leginkább a lakástextilekre korlátozódik. Elterjedtek a tört-fehér, krémszínű kelmék, áttetsző pamutfüggönyök anyagként, amelyeket ablakok, ágyak fölé függesztenek.

Nem létezik toszkán konyha nagy családi asztal nélkül, amelynek honos fa az alapanyaga, de a lábak készülhetnek kovácsoltvasból is. Az asztalt egyszerű formájú székek övezik, amelyek anyaga; fa, kovácsoltvas, gyékény, vessző. A toszkán konyha rusztikus jellegét erősíti az épített konyha, falfülkékkel, kemencével. A munkapult fölött kevés a zárt szekrény, nyitott szekrények, polcok és fűszerfiókok biztosítják a tárolást. A mosogató medencét természetes kőből vagy porcelánból készítik. Gyakori a csaptelepek, kisebb fali szekrények és akasztók kovácsoltvas kialakítása. A főzőlap felett általában rézből készül a kéményelvezető, márvány csempékkel övezve. A nyitott megoldás a munkapult alatt sem ritka. A zárt szekrények lécezett ajtóit vaspántok fogják össze. Az ajtók, fiókok működését kovácsoltvas vagy kerámia fogantyúk biztosítják.

Az otthonosság érzetét fokozzák a közszemlére kitett használati tárgyak; rézedények, kosarak, terrakotta tárolók, olajos üvegek, boros kancsók és a cserepekben nevelt fűszernövények. A konyhai enteriőrhöz további színeket adnak a majolika tárgyak.

Beltéri világítás; hagyományos olajlámpást imitáló mennyezeti lámpa, festett üveg, porcelán, fém, fonott ernyővel ellátott függesztett lámpák, bronz, kovácsoltvas lámpák, gyertyatartók, kandeláberek. 

ÉRDEKLŐDÉS, IDŐPONTFOGLALÁS: F3 Kft,  Diriczi Alice:  mail: dirizi.alice@f3kft.hu tel:+36309847978